A Seuso kincsek rejtélye

Elátkozott kincs?

A Seuso-kincsek előkerülését több bűntény is övezte. A Scotland Yard, az Interpol és a magyar rendőrség legalább harminc éve próbálja rekonstruálni a kincsek útját lelőhelyétől New Yorkig. A kincsre vélhetően az 1970-es években találtak rá Magyarországon, Polgárdi mellett, s sokan azóta is felderítetlen bűntényt sejtenek mögötte. A milliárdos értékű Seuso-kincsek felfedezőjét ugyanis 1980-ban holtan találták. Polgárdiban mindmáig gyilkosságról beszélnek, bár akkor a vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, csakúgy, mint az áldozat barátjánál is, akit nem sokkal később a környékbeli erdőben találtak meg felakasztva. A kincsnek nyoma veszett, elképzelhető, hogy a lelet Jugoszlávián és Olaszországon át került Svájcba, majd részlegesen Londonba, hogy aztán 1989-ben újra előkerüljön belőle 14 darab Lord Northamptonnál, aki felvásárolta az illegálisan piacra dobott műkincseket.

A tizennégy ismert darabot a nyomozási adatok szerint különböző gyűjtők egy libanoni születésű kereskedőtől vásárolták meg, aki hamis libanoni exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Northampton később nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. A világsajtóban közölt cikkekre figyeltek fel magyar régészek, akik rájöttek: az a csodálatos értékű ezüstkincs, amelyről a néhai amatőr régész, Sümegh József ismerősei beszéltek egymás között, feltehetőleg azonos a Seuso-kinccsel. Polgárdiban majd mindenki tudni vélte, hogy a fiatalember kincsekre bukkant, jónéhányat meg is mutatott ismerőseinek, és volt, akit be is avatott az ezzel kapcsolatos terveibe. A new yorki illetékes bíróság 1993-ban letéti őrizetbe vétette a műkincseket, mert a két igénylő állam, Magyarország és Horvátország nem tudta az eredetet kétséget kizáró módon bizonyítani. A kincsek sorsa azóta megpecsételődött: a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak, s vélhetően legközelebbi útjuk most már csak jogos tulajdonosukhoz vezet. De hogy mikor, azt nem tudni.

A mesébe illő tárgyak

A kincsek tulajdonosának, Seusonak a nevét megörökítő latin felirat, egy hetven centiméter átmérőjű ezüsttál közepét díszíti. Joggal nevezik kincsnek, hiszen a készletet tálak, füles korsók, borkeverő díszes vödrök, amfóra, toalett-tégelyeket tartó edény és kézmosó medence alkotják. A kincseket korabeli hatalmas üstbe rejtették el, a 14 gazdagon díszített aranyozott ezüsttárgy együttvéve 64,5 kilót nyom. 1990-ben a kikiáltási ára 40 millió font, azaz körülbelül 13 milliárd forint volt. Még indokoltabb kincsnek tekinteni, mert az eredeti étkezési együttes feltételezések szerint 248 darabból állhatott. Lord Northamptonnak ugyanis már megvételre ajánlottak 186 aranyozott ezüst kiskanalat, ivókupákat, tálakat. Így jön össze a kétszáznegyvennyolc darab, nem számítva persze azokat a kisebb-nagyobb kancsókat, amelyek ma is Magyarországon vagy a világban szétszéledve lehetnek.

Magyar vonatkozások

A magyarországi eredet mellett többminden szól. Az egyik tálon olvasható a Balaton kelta-latin neve: a Pelso. Ez a földrajzi név jól ismert az antik írott forrásokból és egyértelműen a Balatonnal azonosítható. A földrajzi terület pontos megjelöléséből tudósok arra következtetnek, hogy a kincs tulajdonosának életében fontos szerepet játszott a Balaton vidéke, valószínűleg itt terültek el birtokai.
További érv, hogy 1878-ban találtak Polgárdi mellett egy dombon, a Seuso-kincsek feltételezett eredeti lelőhelyétől nem messze egy összecsukható négylábú állványt, amelyet nagyméretű tálak alátámasztására használtak. Mérete, stílusa, ábrázolásainak tematikája alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az étkészlethez tartozhatott. A leletet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Ezek a quadripusnak hívott állványok hordozhatóak voltak, alkalmasak kerti rendezvényekre, de emellett hivatali jelképnek is tekintették, valamint szakrális szerepet is betöltöttek: a halotti áldozat kellékeit helyezték rájuk. Egyesek szerint szinte biztos, hogy összetartozott a két kincs, mert két azonos korú, számos rokonvonást felmutató ezüsttárgyról van szó, amelyek azonos földből kerültek elő.