Nostradamus

E temérdek könyv láttán akaratlanul is olyan érzése támad az embernek, mintha Nostradamus még nálunk is jobban ismerte volna ezt a mi évszázadunkat, és a francia látnoknak mintha - legalábbis az olvasók körében - sokkal nagyobb volna a hitele, mint nem egy kortárs társadalomtudósnak.
Pedig Nostradamus alakját ugyanolyan sűrű homály fedi, mint a próféciáit. Nem mintha semmit sem tudnánk róla. Inkább arról van szó, hogy amit tudunk róla, nem elégíti ki a kiváncsiságunkat, amire pedig kiváncsiak volnánk, az rejtély.

Aki megálmodta a világtörténelmet

Tudjuk például, hogy 1503-ban született a dél-francia-országi Saint-Rémyben, hogy előbb Avignonban, majd Mont-pellier-ben végezte tanulmányait, hogy orvosnak készült, és hogy fiatal éveire ugyanúgy árnyékot vetett az országot tizedelő pestisjárvány, mint a fel-fellángoló vallásháború. Tudjuk, hogy sokat utazott, és egyik leghíresebb orvostudósa volt korának, hogy az 1538-as pestisjárványban elvesztette feleségét és két gyermekét, hogy másodszor 1547-ben nősült, majd Salon-de-Provence-ban telepedett le.

A negyvenes évek vége fordulópont lehetett az életében. Ekkortájt kezdi írni verses jóslatait: a próféciák első, 1555-ös kiadásával egy csapásra országos hírnévre tesz szert, a királyi udvarral is kapcsolatba kerül. Az első kiadást elkapkodják, 1558-ban jelenik meg a jövendölések bővtett kiadása, és 1566-ban, halála évében még további háromszáz próféciát küld lyoni kiadójának.

Lángnyelvek fényében

Íme, a tények. De hogy miképpen ébredt látnoki képességének tudatára, arról semmit sem tudunk, ha csak annyit nem, amennyit ő maga mond el két jósversében. Ezekben olyasmit ír, hogy éjnek idején háromlábú öntöttvas-zsámolyra ült a dolgozószobájában, ekkor lángnyelvet látott, és annak fényében jelentek meg előtte látomásai, amelyeket négysoros jósversekben öröktett meg.
A látnok úgynevezett centúriákba, százas csoportokba rendezte jósverseit. Életében tíz centúriát adott közre, de halála után még kettőt jelentettek meg a neve alatt. (Ezért szokták a jósverseket egy arab meg egy római számmal jelölni: a római szám a centúriára utal, az arab pedig arra, hogy a vers hányadik az adott centúriában.)

Nostradamus a négysoros jósversek mellett két prózajövendölést is írt. Mindkét levél (az elsőt César fiához intézte, a másodikat - ha igaz - II. Henrik francia királyhoz), és mindkettő ugyanolyan érthetetlen és zavaros, mint a verses próféciái. De annyi kihámozható belőlük, hogy a jósversek mindegyike egy-egy tragikus eseményt (sorscsa-pást, katasztrófát, járványt, éhnséget, háborút stb.) jövendöl meg, és hogy jelentésük mindig csak visszamenőleg, csak a már megtörtént esemény fényében fog megvilágosodni.
Nostradamus azonban - ha igazuk van az értelmezőknek - korántsem elszigetelt események összefüggéstelen halmazaként látta a jövőt, hanem előre megjósolta az egész világtörténelmet. Mégpedig tulajdon korától, vagyis a XVI. század derekától egészen az idei esztendőig, sőt, még tovább. Hogy pontosan meddig, azon ma is vitáznak az értelmezők. Egyesek szerint 3797-ig, mások szerint "csak" 2250-ig.