Számítógép az Univerzum? (1. rész)

Stephen Wolfram amerikai kutató „A New Kind of Science” című könyvében új módon veti fel a kérdést. A tudomány új válfaját, nézőpontját ismertető mű szerint a világot nem részecskék és hullámok építik fel – ahogyan jelenleg a csillagászok és fizikusok tanítják –, hanem igencsak apró... számítógépes programok.

A szerző szerint azok az algoritmusok adják egyben a létezés össze formájának alapjait a Mindenségben, amelyekből a mai számítógépes programok felépülnek. Vagyis az idő is, a tér is, vagy akár az olyan bonyolult szervezetek is, mint az ember – igazából valamiféle programok, és program maga az Univerzum is. Az optimista tudós végül azt állítja, hogy egy napon elérjük a fejlődésünknek azt a szédítő pontját, amikor mi, emberek a saját céljainkra használjuk majd fel az Univerzum nevű hiperszámítógép teljes kapacitását!

Ahhoz azonban, hogy ide eljussunk – és ezt már nem Wolfram állítja, hanem az elektronika mai bajnokai, az egyre nagyobb teljesítményű gépeket fejlesztő tudósok –, ahhoz még sokkal jobb számítógépekre kell szert tennünk. Az már szinte senki előtt sem kétséges, hogy a mai gépfajták teljesítménye csak egy ideig fokozható, aztán valamilyen más területre kell áttérnünk.


Az egyik lehetséges út a kvantum-komputer, ezek kapacitása egyenesen óriási, szinte leírhatatlan. Egy kvantum-notebook képes lenne másodpercenként 10 az 51-ik hatványon műveletet végezni! Ez majdnem a kétszerese annak, amit a jelenleg a Földön élő összes ember agya végez egy másodperc alatt!
És miért lenne szükség a (közel)jövő emberének ekkora számítógépes teljesítményre? Hát hogy átalakítsa a Mindenséget! Mivel az intelligencia hatalmas erő, és ha elég naggyá lesz, akkor megváltoztathatja a Mindenséget, a benne mozgó erőket, hatásokat – egyszóval akár az időt és a teret is. És mivel az intelligencia nem utolsósorban a jövő előrelátásának képessége, hát itt a lehetőség, hogy az emberiség saját intelligenciaszintjét hihetetlen méretekre fokozva valóban megváltoztassa a jövőt, vagyis mindent maga körül, amely az ő sorsát képes irányítani, befolyásolni. Akár a fizikai környezetet, még kozmikus, univerzális méretekben is. A jövendő korszak szuper-számítógépei előre látnak majd minden lehetséges katasztrófát, ami az emberiséget fenyegeti és időben kivédik azt. Akár ezer éves időtartalékkal jelezheti előre a bajokat – lesz hát idő felkészülni rájuk.

Úgy vélem, csak egy dologról felejtkeznek el a lelkes kutatók. Nem kétséges, hogy a Mindenségben léteznek más civilizációk, a jelek (ufók és egyebek) nálunk fejlettebbekről is hírt adnak. (Azonkívül léteznek a tér más dimenzióiban is, amelyekbe mi nem tudunk behatolni.) Ha lehetséges lenne szuperszámítógépekkel befolyásolni, megváltoztatni időt és teret – ők már megtették volna. Ám itt az ellenérv: lehet, meg is tették, csak mi nem vettük észre. Lehet, hogy ez a világunk már a mi észlelésünk kezdete előtt mássá lett, és ezt hisszük természetesnek? Lehet, az egész Univerzium már egy vagy több igen fejlett társadalom tudományos igényei szerint működik és fejlődik – miközben mi most készülünk starthoz állni egy olyan versenyben, amelynek résztvevői már végigfutották a távot, és régen hazamentek, élvezve a kedvük szerint kialakított új világ lehetőségeit? (folytatjuk)