Titokzatos régészeti leletek 3. rész

Az érthetetlen, ismeretlen, „idegenektől származó” tudásnak rengeteg régészeti jele van. Vajon mi a magyarázat például arra, hogy a dél-amerikai ősi ábrázolásokon, amelyek kivétel nélkül az első fehér ember odaérkezése előtt keletkeztek – miképpen bukkanhatnak fel olyan állatok, amelyek sohasem éltek az amerikai kontinensen? Például elefántok – ezek sokfelé láthatóak kőbe faragva, vagy arany- és ezüst lapocskákra vésve, domborítva a régi indián népek által.

A perui Marcahuasiban látható szobrok és domborművek alkotói tudatában voltak annak, hogy a Földön négy különböző rasszhoz tartozó, négyféle bőrszínű és külsejű ember él. Ezeket ábrázolták is. Egymás mellett láthatóak a fehérek, a vörös-bőrűek, a feketék és sárgák ismert jellegzetes arcvonásaikkal. A többi földrésztől elszigetelt amerikai (ős)emberek vajon honnan tudták ezt az információt? Mikor láttak ők ázsiaiakat, feketéket, fehéreket?

Ma már mindenki ismeri azt az elméletet – könyveket is írtak róla –, amely megmagyarázza, hogy az egyiptomiak mivel világítottak a piramisok és földalatti szentélyek vaksötét belsejében. Bizony számos jel utal arra, hogy ismerték az elektromosságot, és nagy méretű lámpákat használtak. Máskülönben nehéz lenne megmagyarázni, miképpen került oda le olyan fény, amely nem járt lánggal, füsttel korommal, mert ilyen nyomok sehol sem találhatóak.

És nemcsak Egyiptomban kérdés ez, hanem például a dél-amerikai Kolumbiában is. Ott ugyanis több fennsíkon olyan, ma már kihalt városokra leltek, ahol ciklopikus (igen nagyméretű) kövekből épült házak, szentélyek állnak… De fényt bebocsátó nyílással egyiket sem látták el, eleve úgy épültek, hogy vagy csak a vaksötétség uralhatta őket, vagy valamilyen módon (füstmentesen!!) világítottak bennük. A kolumbiai őslakók körében fennmaradt a történet arról, hogy a valamikori talányos lakók egy – ma már csak „fehér szikrák” néven emlegetett – rejtélyes fényforrást alkalmaztak, amely a sötétségben is nappali fényt árasztott.

Szanszkrit kultúra

És azt ki tudja ma már (az ezzel foglalkozók parányi csoportján kívül), hogy a mesterséges nemzetközi nyelv sem mai találmány? Nem az eszperantó volt az első ilyen „termék” a világon, hanem a szanszkrit. Sosem élt „szanszkrit nép”, mégis volt ennek a nyelvnek nagy beszélőtára és kultúrája. Születtek irodalmi és más művek (pl. négyezer évvel ezelőtt a Véda-könyvek, a Rámájana és mások. Minden jel arra mutat, hogy a szanszkritot kitalálták, mesterségesen megtervezték és létrehozták, méghozzá éppen azért, hogy egész Ázsiában elterjesztve mindenütt mindenki használhassa, és a saját nyelvek ne jelentsenek szinte áthághatatlan akadályt az emberek egymás közti információcseréjében.


Manapság egyre többen állítják, hogy nem csak a szanszkrit volt ilyen, hanem Amerikában az aymara nyelv is ezt a szerepet játszotta. Ezt a nyelvet ma is beszélik az indiánok, különösen Bolíviában a rejtélyes ősi város, Tiahuanaco környékén, de másutt is. 1980-ban ottani nyelvészek és informatikusok bebizonyították, hogy az aymara nem csak nagyon régi, de minden bizonnyal mesterséges nyelv. Méghozzá kitűnően megtervezett, roppant pontos és egyértelmű szókészlettel rendelkezik (csakúgy, mint az eszperantó), sokkal inkább, mint bármelyik úgynevezett „természetes” nyelv. Kiderült az is, hogy a nyelvet – hála analitikus struktúrájának – nagyon egyszerűen át lehet alakítani számítógépes algoritmussá. Ez alaposan megkönnyíti az egyik nyelvről a másikra történő fordítást. Az aymara tehát mint híd-nyelv is alkalmazható más nyelvek oktatásában és ott, ahol sok nyelvről kell sok nyelvre fordítani.


Vajon véletlen-e, hogy éppen Tiahuanaco környékén él ma is az ősi, mesterséges nyelv, amelynek szerkezete olyannyira hasonlít a számítógépes algoritmushoz? Hiszen ha az elődök is fejlettek voltak, akkor szinte természetes a feltételezés, hogy használtak számítógépet is. Mi több, lehet, hogy azzal alkották meg azt a nyelvet, amely az amerikai kontinensen elterjedve megkönnyítette mindenki számára a kommunikációt. Az indiánok között is, meg az indiánok és a „virakocsák”, vagyis a nagy tudású, jóakaratú idegenek között. Az sem zárható ki, hogy az elődöknek legalább két nyelvük volt. Az egyik az amerikai – ez volt az aymara – amely sok tekintetben a már meglévő indián nyelvekre épült, hogy az emberek könnyebben elsajátíthassák. A másik az ázsiai szanszkrit, amely meg ősi indoeurópai elemeket is tartalmazott.

Felfogható hát egy semleges, racionális, egyetlen néphez és kultúrához sem kapcsolódó, szerkezetéből adódóan nyilván mesterséges nyelv úgy is – mint az intelligens elődök egykori létezésének bizonyítéka!

Vajon tudtak-e az ókori népek a civilizált elődökről?

Az utolsó pár ezer (!) évben számos jele volt annak, hogy a túlélők emlékeztek az elődökre. Talán az összes ókori népnek tudomása volt róluk.
A maja kódexek tartalma sokszor elég világosan utal olyan emberi lényekre, akik valamilyen értelemben véve idegenek voltak. Nemcsak a kódexekben látható ábrázolások sugallják, hogy ezek az emberek magasabb technikával rendelkeztek (az alakok sokszor a kezükben, testükön tartanak egészen modern szerkezeteket, amelyek hatszáz vagy ezer évvel ezelőtt nemhogy Amerikában, de még Európában sem léteztek). De indián népek sziklarajzain is láthatunk repkedő idegeneket különféle furcsa, szemlátomást gépi szerkezetekkel együtt.

Az afrikai bushmanok is makacsul állítják, hogy nagyon-nagyon régen, a mostani emberek előtt is éltek már emberek a földön. Platón is ezt állította, no persze minden tudományos érv és képzettség nélkül. Hérodotosz vagy az arab Abu’l Hasszán M’Sudi esküdött rá, hogy a piramisok jóval a vízözön előtt készültek és más források is utalnak erre – ismét csak tudományos érvek vagy bizonyítékok nélkül.
A maják legendája kifejezetten és világosan említi, hogy a nép már 10 ezer évvel ezelőtt létezett. Vagyis már Kr.e. 8000 körül magas kultúrával léteztek a maják, és nem csak ők. Ha ehhez hozzátesszük azt a „felfutási időt”, amire egy kultúrának ezt megelőzően szüksége volt, akkor az újabb minimum két-három ezer évet jelent.

A dátumok nem egységesek

A dátumokkal persze csakugyan sok baj van. Minél távolabbra merülünk vissza, annál kevésbé lehet bármit is pontosítani, időponthoz, folyamatokhoz, eseményhez kötni. Ezért van az, hogy néhány bátor kutató Egyiptom létezését is visszaviszi az időben 30 ezer évvel – mások meg több százezer évvel!
Igaz viszont, hogy az egyiptomi Dendera egyik szentélyében zodiákus-rajzokat találtak. Ezek az égboltnak egy olyan állapotát ábrázolják, amelyet a Földről csak 215 ezer évvel ezelőtt láthattak az emberek! Itt persze felmerül a kérdés: vajon maguk az egyiptomiak – vagy az őseik – látták-e ezt, vagy ők is úgy kapták a rajzot valaki mástól? Mondjuk, egy másik, korábbi civilizációtól – az elődöktől?

Nem csoda hát, ha ilyen és hasonló dátumok, évszámok miatt sokan még a kutatók között is visszatolnák az emberi civilizáció kialakulásának kezdetét akár 10, akár 20 ezer évvel. Amit ebben a fejezetben fentebb olvashattak, az igencsak indokolná ezt. No persze, akkor összeomlana a rendszer másik tartóoszlopa, az, amelyik már 10-15 ezer év távlatában is csak mamutvadász primitív ősemberekről beszél. Végső soron persze összeomlana az egész úgymond tudományos (?) időrendi táblázat, amelybe a mai hivatalos tudomány igyekszik beleszorítani az emberiség őskorát és ókorát.

Felhasznált irodalom: Nemere István – Az előző emberiség