A Ji Csing rövid története

Valódi, hús vér ember volt Pao-hszi?

Kr. e. 2800-ról van szó. Biztosat senki sem állíthat, azonban abban egyetérthetünk, hogy az ő esetében, Mózesében és más mitikus személyiségeknél talán nem is ez számít. „Hús-vérségüket” felülmúlja, a kérdést elhalványítja az, amit ránk hagytak. Pao-hszitől a Változások könyvét örököltük, a kuák biztosak, itt vannak, évezredeken át, kontinenseken keresztül jutottak el hozzánk. A legenda szerint Pao-hszi egy teknősbéka páncélján talált rá a nyolc trigramra.

A könyvet elsősorban a természeti jelenségek bekövetkeztének jövendölésére használták. A hexagramokhoz írt később verseket Wen király kr. e. 1142-ban, majd fia, Csou hercege, végül pedig Konfuciusz; ő mondta állítólag: „Ha még hosszú éveim volnának hátra, úgy ötvenet a Ji Csing tanulmányozására szentelnék, mivel e tanulmányok révén nagy veszedelmeket kerülhet el az ember.” A versek, értelmezések újabb távlatokat nyitottak a könyv használatát illetően.



A könyvet annyira tisztelték, hogy a vérengző zsarnok Cseng császár hatalmas könyvégetése során a Változások könyvét megkímélte, nem merte elpusztítani. A Ji Csing egy pillanatra megállítja az időt egy bizonyos kérdéses élethelyzetben, és a választ a látszólag véletlenszerűen elrendezett univerzum mögött álló rendből kapjuk meg.


Dobj te is ji csinget!