A szerelem istennője – bizarr születés, buja élet

A görög mitológia meséi

Az istennő neve is születésére utal, hiszen az „aphrosz” szó görögül habot jelent, az Aphrodité jelentése pedig: a tenger habjaiból kiemelkedő. A legenda szerint a szépséges istennő Ciprus szigetén lépett partra, és amerre járt, lába nyomán csodás növények keltek ki a földből. Ezeket az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket és virágokat (rózsa, lótusz, mirtusz, gránátalma, menta, stb.) különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására – nem véletlenül hívják őket afrodiziákumoknak.

Aphrodité rendkívül szeszélyes és bohó istennő hírében állt. Nagy ünnepeket, Aphrodisziászokat tartottak tiszteletére az ókori Hellász területén. A buja, erotikus ünnepek alkalmával nagy lakomákat rendeztek, Aphrodité papnői pedig erotikus táncot lejtettek, ami gyakran egy-egy néző elcsábításával teljesedett be. E hölgyeket azonban nem tartották prostituáltaknak, mivel a papnőkkel való szeretkezést Aphrodité számára felkínált áldozatnak tekintették.

A szépséges és rakoncátlan istennő sok fejtörést okozott Zeusznak. A főisten félt, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az olümposziak, így a béke érdekében Héphaisztosznak, a kovácsistennek ajánlotta fel őt. Az Olümposz legrútabb istene feleségül is vette a szépséget, és pazar ékszerekkel halmozta el. Ám Aphrodité vére forrt, szerette a vígasságokat és a fülledt erotikát, így hamarosan eltávolodott férjétől. Hírnevéhez méltóan sok szeretővel büszkélkedhetett. Az istenek közül legjelentősebb szerelme Arész, a hadisten volt (a római mitológiában Mars), akitől Erósz és Anterósz született. A halandók közül Adóniszt és Ankhiszészt szerette, ez utóbbitól született Éneasz (Aeneas). Az Erisz által az istenek közé gurított, „A legszebbnek” feliratú aranyalmát is Aphrodité nyerte meg Párisztól, miután a legszebb halandó asszony, Heléna szerelmét ajánlotta fel a férfinak. Ezzel robbant ki a trójai háború.

Római regék, magyar mondák

A rómaiak nem írtak olyan szép meséket isteneikről, mint a görögök. Ők úgy képzelték, hogy isteneik a családhoz tartoznak, akár a közeli rokonság. Csak később ábrázolták őket fenségesnek és hatalmasnak, amikor már meghódították a görög földet, és azonosították isteneiket a görög istenekkel. Aphrodité megfelelője náluk Vénusz. Ő eredetileg a virágzó tavasz istennője volt, csak később kezdték a szerelem és a szépség istennőjeként is tisztelni. A rómaiak a szépségnek egyébként is nagy jelentőséget tulajdonítottak. A szépségápolás, a fürdők, a számtalan szépítőszer használata mind Vénusz szolgálatát jelentette. Julius Caesar, a hadvezér is Vénusz nagy tisztelője volt, sőt családfáját is a szépség istennőjétől származtatta.

A görög és a római mitológia felidézése mellett ne feledkezzünk meg a magyar vonatkozásokról sem. Hiszen az ősi mondáinkban szereplő Csodaszarvas homlokán ragyogó csillag a Hajnalcsillag, ami azonos az ég legragyogóbb csillagával,  a Vénusz bolygóval. Vénusz istennő neve a mi elő-ázsiai ős-rokonnépeinknél Istár és Asztarte volt.