Időviharok

Az időviharokra az UFO-hívők talán gondolkodás nélkül rávágnák, hogy földön kívüli eltérítésekről van szó, azonban a szemtanúk se repülő csészealjról, se kis szürkékről nem beszélnek. Sokkal inkább valamiféle eddig még nem ismert természeti rendellenességet gyanítanak. A gyűjtőmunka során több, egymástól kicsit eltérő esetre is fény derült.

Ugrások a térben és az időben

Nyilvánvaló térbeli elmozdulásnak voltak tanúi Nagy-Britanniában a bedfordshire-i család tagjai – anya, apa és két fiatal lány – 1992. augusztus 8-án. Bevásárló körútra indultak, és vidáman daloltak az autóban, amikor hirtelen valamennyiüket valami furcsa, nyomasztó érzés kerítette őket hatalmába. Mindannyian elnémultak, és magukba fordultak, miközben a külvilágban megszokott zajok is eltűntek, és néma csend borult rájuk. Ezzel egy időben az autót sűrű ködtorlasz vette körbe, a látótávolság is jelentősen lecsökkent. A következő emlékképe a családnak már csak az volt, hogy nincs köd, és minden visszatért a normális kerékvágásba. Csakhogy onnan nyolc mérföldre találták magukat, mint ahol a ködbe ütköztek. Ezt követően teljesen bódult állapotban érkeztek meg a legközelebbi településre, és a gyerekek még órákig letargikus hangulatban voltak. A szülők fájdalmat éreztek, és a kezükön vörös kiütések jelentek meg, és mindannyiuk testmozgása koordinálatlan volt órákon keresztül. Mintha nem lettek volna szinkronban a valósággal.
Egy másik esetben az idő „viselkedett furcsán”, amikor 1995-ben, szintén Nagy-Britanniában egy négy fős társaság a kertben grillezett a Calder-völgyben. Váratlanul a légkör nagyon furcsa lett, és egy elektromos töltéssel telített szürkés felhőszerűség rájuk nehezedett. Az időt úgy érzékelték, mintha az események összesűrűsödtek volna. Ráadásul tárgyak is elkezdtek maguktól vándorolni egyik helyről a másikra. Minden megszokott hang elnémult itt is, és furcsa elszigeteltséget éreztek. A társaság néhány percnyire saccolta ezt a furcsa állapotot, ám amikor megnézték az órájukat, ámulva látták, hogy órák teltek el. A következő napokban mindannyian nagyon fáradtak voltak, izomfájdalmat és bizsergő érzést észleltek, és ketten vörös kiütéseket is kaptak.

Módosult állapotok

Az ilyen helyzetet átélő szemtanuk mind arról számoltak be, hogy a furcsa jelenség közben nagyon különösen érezték magukat. Ezért is nevezték ezt az állapotot Óz-jelenségnek.
1971-ben Roy Wilkinson munkába indult este. A közeli épület felett egy tojás alakú valamit látott lebegni, a valami fehér színű volt, és köd vette körül. A férfi úgy egy-két méterről hipnotizáltan bámulta lebegő jelenséget,  amely váltogatta a színét. Közben az egyébként forgalmas helyet teljesen kihaltnak érzékelte, hátborzongató csend telepedett a valóságra. Majd a látvány eltűnt, és mintha egy ajtón nyitott volna be, a világ összes zaja visszatért. Az Óz-jelenség klasszikus tüneteként a férfi ugyancsak azt vallotta: úgy érezte, mintha teljesen elvágták volna a valós világtól.