Swedenborg – tudós és látnok

Ragyogó tudományos pálya

Swedenborg Stockholmban született 1688. január 29-én, egy lutheránus tábori lelkész és felesége harmadik gyermekeként. Emanuel már fiatal korában klasszikus latin nyelven verselt, miközben addig megoldhatatlannak hitt matematikai műveletek megfejtésével múlatta az időt. Huszonegy esztendősen filozófiai doktorátust szerzett, majd ötéves európai tanulmányútra indult. Amikor visszatért Svédországba, már több nyelven beszélt. Hozzálátott az első svéd tudományos folyóirat szerkesztéséhez és kiadásához, emellett földrajzi és matematikai tanulmányokat publikált.

Élete első szakaszában, 1743-ig Swedenborg sikerben és elismerésben fürdött. Sokoldalú érdeklődése és tudása nyomán tucatjával kerültek ki keze alól a tudományos (anatómiai, ásványtani, geometriai, biológiai, paleontológiai, stb.) munkák, ezen kívül Leonardo da Vincihez hasonlóan különféle találmányokon dolgozott: repülő szerkezetek, tenger alatt közlekedő járművek, önjáró kocsik tervein. A szentpétervári, az upsalai, és a stockholmi akadémia egyaránt tagjai közé választotta.

A szellemvilág hívása

1743-1744-ben azonban óriási változás következett be az életében. Ennek a változásnak dokumentuma az Álomnapló, amely részletesen tudósít arról, hogy Swedenborg miként részesült abban a kivételes ajándékban, hogy betekintést nyerhetett a szellemi világ jelenségeibe. Ahogy ő maga vallott erről: ebben az esztendőben az Úr fölnyitotta a szemeit, megmutatta neki a spirituális világot, lehetővé tette, hogy lelkekkel és angyalokkal társalogjon, és ez az állapot élete végéig elkísérte.

Rendíthetetlenül meg volt győződve arról, hogy az ő missziója megismerni, és az emberekkel megismertetni a szellemi világot, valamint felkutatni és értelmezni a Szentírás szimbolikáját és valódi értelmét. Onnantól fogva egész életét ennek a célnak vetette alá: lemondott társadalmi pozícióiról, megtanult héberül, eredeti nyelven olvasta a Bibliát, teológiai és egyéb vallási iratokat és szövegeket tanulmányozott, és elmélyül azokban a látomásokban, amelyeket ő nem látomásoknak tartott, hanem úgy tekintett rájuk, mint a túlvilágon tett kirándulásokra.

Akik korábbról ismerték a tudóst és munkáit, hitetlenkedve fogadták eme kijelentéseit, és biztosak voltak benne, hogy a kiváló elme megzavarodott. Holott Swedenborg egyáltalán nem viselkedett őrültként, és a túlvilág szerkezetéről, felépítéséről, törvényeiről szóló leírásaiban ma is az a megdöbbentő, hogy egyáltalán nem egy tébolyult elme képzelgéseiként hatnak: szakszerű, tárgyilagos értekezések, amelyek az olvasóra bízzák, hogy mit fogad el.

Többek között a nagy filozófus, Kant is elküldte egy barátját Stockholmba, aki alaposan utánajárt egy akkoriban sokat emlegetett esetnek, miszerint Swedenborg érintkezésbe lépett egy özvegyasszony nemrég elhunyt férjének szellemével, és ennek segítségével találták meg a házban elrejtett családi vagyont. Kant egy levelében arról számolt be, hogy Stockholmba küldött barátja a történet minden szavát bizonyítottnak látta. Egy másik levelében Kant arról ír, hogy Swedenborg előre látta az 1759. szeptemberi stockholmi tűzvészt.

Az Álomnaplóban ábrázolt fordulat nyomán Swedenborg látványosan szakított korábbi életével. Svédországból Londonba költözött, és a következő harminc esztendőt azzal töltötte, hogy hol angyalokkal és démonokkal társalgott, hol pedig írt. Korábban gyűjtött vagyona, gazdagsága révén megtehette, hogy élete hátralevő részét csak az írásnak és filozófiai eszmerendszere kidolgozásának szentelje.

Őrült vagy zseni?

Munkáinak meggyőző ereje abban a szenvtelen és racionális hangnemben áll, ahogyan a túlvilágon tett tapasztalatairól beszámol. Szokás őt misztikusnak tekinteni, ám valójában soha nem állt a 18. század egyik misztikus társasága és eszméje mellé, sem tettekben, sem gondolataiban nem csatlakozott az illuminátusokhoz, az okkult szellemidézőkhöz, vagy a szabadkőművességhez. Ellenben hitt abban, hogy Isten arra szemelte ki őt, hogy az emberekkel megismertesse a valóságot. Ez a valóság Swedenborg számára maga az objektív tényszerűség. Nála nem szubjektum vagy hit kérdése mindaz, amit ábrázolt: a túlvilágon tett utazásairól beszámolókat írt, tudósított a menny és a pokol szerkezetéről, aztán az ott tapasztaltakat továbbgondolva építette fel páratlan világképét.

Swedenborg azért tanult meg héberül, hogy a Bibliát eredeti nyelven, a fordítások nyomán rárakódott áttételektől és ferdítésekről mentesen olvashassa. Meg is találta benne elméletének bizonyítékait. Az ő számára ugyanis a Biblia nem teológiai példázatok és vallásos szövegek gyűjteménye, hanem összefüggő történet, amely irodalmi eszközökkel szól a spirituális világ természetéről, illetve az ember lelki fejlődéséről. Swedenborg szerint a Biblia különféle könyveinek és történeteinek igazi értelme akkor nyilvánul meg, ha megfejtjük az ott olvasott metaforákat és példázatokat. Ezután válik megismerhetővé az Úr üzenete, és az embernek a fizikai és a lelki világban betöltött szerepe.