Angyalok: őriznek és kísértenek

Mióta világ a világ, az ördög bűnre csábítja, szüntelenül kísérti az embert. Már a Paradicsomban is ott volt, kígyó képében, megkóstoltatta Évával a tudás almáját. Ő a sötétség kérlelhetetlen fejedelme, akivel azért – ahogy Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás is leírta – szerződést is lehet kötni. Titokzatos megállapodást, amely mindig izgatta az emberek fantáziáját. Az egyik legrégebbi színjáték, Rutabeuf Teofil című mirákuluma (a 13. századból) azt meséli el, hogyan adta el Teofil a lelkét az ördögnek.

Diabolosz, a vádoló

A Faust-mondát a legkiválóbb írók és költők (Christopher Marlowe, Johann Wolfgang Goethe) dolgozták fel. A Biblia szerint az ördög maga is angyal volt egykor, de fellázadt Isten ellen, ezért Szent Mihály arkangyal letaszította a mennyből. Bukott angyalként azóta támadja, vádolja Istent. Héber neve: sátán és görög elnevezése: diabolosz is vádolót jelent. Isten legyőzi, és a pokol fenekére veti, ahol a kárhozott lelkeket gyötri folyamatosan. Alakjához számos népi monda, mese, babonás hiedelem kapcsolódik: démonok, lidércek, manók, koboldok és boszorkányok körében jelenik meg. Leginkább a görög mitológia kecskelábú szatírjaihoz hasonlít: kígyó, kecske, oroszlán, sárkány, disznó vagy kutya bőrébe bújuk, farka van és szarva, hajlott hátú és lábai patában végződnek. Máskor szépasszony, világfi vagy akár szerzetes fizimiskáját ölti. Hiába: egy világszép asszonyba is belebújhat olykor az ördög, egy isteni lénybe, egy földre szállt angyalba.

Isten hírnökei

A görög angelosz szó jelentése küldött, követ. Isten hírnökei elviszik az Úr akaratát az emberhez. Közvetítenek Isten és a mi világunk között. Segítenek bennünket, vigyáznak ránk, megóvnak az ördög kísértéseitől, intézik a nemzetek sorsát. Minden vallás más-más néven tiszteli őket, csak néhány közülük: a zoroasztrizmusban (az óiráni Zoroaszter próféta követői a krisztus előtti hatszázas-ötszázas években) amesa szpenta, a hindu vallásban avatár, a buddhizmusban arhat, a muszlim vallásban malak, a mahájána-buddhizmusban bodhiszattva az isteni hírnök neve. Ők magyarázzák és magasztalják az Úr cselekedeteit. A Biblia szerint számuk végtelen, de tulajdonságaikról részletesen nem beszél. A zsidó vallásban és a kereszténységben a 4. századtól jelent meg Pszeudo-Mionüszosz elképzelése: ő három rendre, rendenként három karra osztotta az angyalokat. A trónusok, a szeráfok és a kerubok tartoznak az első rendbe, az uraságok, az erények és a hatalmasságok a középsőbe, a
fejedelmességek, angyalok és az arkangyalok a harmadikba. Mások hét, vagy akár 12 angyali kart képzeltek el.

Fehérben, fejük körül dicsfény

Aquinói Szent Tamás a 13. században alkotta meg az angyalok klasszikus teológiáját. Természetesen nemcsak a kereszténység tesz különbséget hangok és hétköznapi követek között. Az iszlám vallás szerint az isteni küldöttek közé tartoznak Allah trónjának hordozói, a kerubok, Allah dicsőítői, a szeráfok, a négy arkangyal (Gabriel, Mihály, Izráil, Iszráfil), és kisebb angyalok, őrangyalok. Ábrázolásuk is változott a századok során: a korai keresztény alkotások szárny nélkül mutatták őket, így különböztetve meg a pogány mitológia szárnyas lényeitől. Emberi alakban, nem nélküli ifjúként vagy gyermekként, hosszú ruhában, övvel vagy keresztezett szalaggal voltak láthatók. Kezükben kardot, pálmaágat vagy harsonát tartottak. A 4. századtól a késő reneszánszig a szárny lett az angyal legfontosabb ismertetőjegye. Ezután ismét szárny nélkül ábrázolták őket, fejük körül dicsfénnyel. Ruhájuk is fénylő, általában fehér. Ha színes, az a hierarchiában elfoglalt helyüket mutatja. Például a hatszárnyú, Isten dicsőségét éneklő szeráf ruhájának vörös a színe. Később már akár papként és páncélban is megjelentek. A barokk angyalai szinte megkülönböztethetetlenek a világi művészet Ámoraitól.