Igen az életre! Igen a szeretetre!

Csaba testvér sok éve tartó gyermekmentő munkája több száz nehéz sorsú, árva vagy félárva magyar emberkének teremtett otthont. Az immár Erdély-szerte működő gyermekotthonokban munkatársaival iskolákat alapított, ahol a nebulók magyar szót tanulhatnak, és szakmát kapnak. Esélyt egy jobb életre.

– Ne kerülgessük, kezdjük a legfájóbb kérdéssel. Hogyan élte meg a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás kudarcát?

– Próbáltam egy kicsit csöndben maradni. A fájdalom, amit éreztem, arra vezetett engem, hogy ne a más szemében keressem a szálkát, hanem inkább a magaméból emeljem ki a gerendát. Mert arra kellett rájönnöm, hogy én magam is mondtam már nemet. Az ember sokszor tényleg úgy érzi, hogy temérdek dolga van neki magának is. A máséval már nincs ideje foglalkozni. Így amikor korábban megkerestek a Kárpátokon túl élő csángó testvéreim, hogy segítsek nekik egy iskolát létrehozni, akkor valahogy nekem sem volt rájuk figyelmem.

– A népszavazás után változott meg a véleménye?

– Ám látva, hogy járt sok magyar testvérem, amikor saját tennivalóik miatt nem jutott figyelmük a határon túli magyarokra, ráébredtem, hogy a fájdalmas „nem”-re egyetlen válasz létezik: egy hatalmas „igen”! Igen az életre! Igen a szeretetre! Igen a határokon és a Kárpátokon túli testvéreinkre! A népszavazás másnapján azzal a kéréssel fordultam a dévai otthonban élő gyerekekhez, hogy készítsenek karácsonyi ajándékokat csángó társaiknak. És a gyerekek is igent mondtak a szeretetből vállalt áldozatra. Lemondtam minden programomat, és egy busznyi ajándékkal elindultam Erdély határain túlra, Moldvába, hogy örömöt varázsoljak a gyerekek arcára.

– Mit tapasztalt Moldvában?


– Tudni kell, hogy a moldvai csángók sok-sok generáció óta nem tanulhattak magyarul. Mégis őrzik nyelvüket és hitüket nagy nyomorúságukban is. Arrafelé nincsen villany, nincsen víz, nincsenek aszfaltozott utak. Vannak viszont 4-5-6 ezer lelket számláló magyar falvak, ahol 8-10 gyermekes családok élnek. És ez a csodálatos dolog: hogy élnek. Zokszó és elkeseredés nélkül. Tele életerővel, akarással és hittel. Egyik faluban gyerekek mutattak rajzokat a családjukról. Hát minden rajzon ott volt apa, anya, meg tíz-tizennégy testvér. Aztán egy kislány is mutatta a rajzát, de azon csak hat gyerek volt. Kérdeztem is tőle: „Hát ti csak ilyen kevesen vagytok?” Mire a csepp kisleány megfordította a papírt, és a hátoldalán ott volt még három testvér. Azok nem fértek ki egy oldalra.

– Önök Déván és Erdély-szerte sehol sincsenek túl jó helyzetben. Hogyan próbáltak meg segíteni a csángó gyerekeken?

– Sokszor hallok panaszt, hogy mennyi rossz ember él a világon. Erre én azt szoktam mondani, hogy a panaszkodó álljon csak neki valami jót tenni, és meg fogja látni, milyen sokan állnak mellé. Mert bizony, sok jó ember él a világon. A bizonyíték: május 15-én leteszik a magyar iskola alapját Rekecsenyben, ahol 15 hektár földet tudtunk vásárolni. Először iskolát építünk, de lesz hely óvodának, kollégiumnak, középiskolának, mindennek szép sorjában. A „nem”-ek a halál szövetségesei. Az „igen”-ek viszont életet teremtenek a semmiből. Iskolát egy olyan helyen, ahol jelenleg néhány elszánt erdélyi magyar pedagógus bérelt garázsokban, istállókban oktat délutánonként 20-30, de van, ahol 120-150 gyermeket azokra a mesékre és legendákra, amik egykor a mi szívünket dobogtatták meg, s tán megdobogtatják még ma is. Ezért Istenre figyelő lélekkel, a moldvai csángó testvé-reink iránti szeretettől vezérelve arra biztatok minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december ötödikén kimondott „nem” gyalázatát mossuk le egy hatalmas, egy emberként kimondott Igennel. Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk ki melléjük, vállaljunk szolidaritást velük! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket, amelyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz’ csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan értékeket birtokolnak, amely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Hiszem, hogy őket tanítva, tőlük tanulva gazdagabbakká válhatunk mi magunk is. Hiszem, hogy Isten velünk van. Hiszem, hogy a holnap szebb lesz, mint a tegnap. És hiszem, hogy a magyar nép – mely mindig befogadó volt – befogadja a sajátjait. Ha igent mondunk a csángó iskolára, akkor arra mondunk igent, hogy 200 kilométerrel odébbtoljuk a magyar kultúra határait.