Lisieux-i Szent Teréz küldetése

Tizenhárom évesen lett első áldozó, és arra kérte az Urat, hogy „vegye el a szabadáságt”, vagyis Istenhez akart tartozni. Szerzetesi hivatást érzett, apáca akart lenni, és ezt a vágyát csak erősítette, hogy két nővére is apácának ment. Hitvallása ez volt: ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!''”

Egyszer egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért imádkozott, és amikor látta, hogy a gyilkos valóban megtért, egyre növekedett benne a vágy, hogy napról napra lelkeket mentsen. Mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a kármelita apácák kolostorába. A gyógyszerész nagybácsi, akinél édesapjával és nővéreivel laktak, eleinte hevesen ellenezte a dolgot, de később beleegyezett, hogy karácsonyra a tizenöt éves Teréz belépjen a kolostorba. Fiatal kora miatt csak viszontagságok árán sikerült belépnie a rendbe, még a pápához is folyamodott kérelmével, mire végül befogadták.

Ettől a naptól elfoglaltsága a következő volt: hat és fél óra zsolozsma és elmélkedés, öt óra munka, két óra közös foglalkozás, ugyancsak két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás a novíciák mesternőjétől, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjszakai pihenés.
Az első öt esztendőben Teréz sokat szenvedett a magánytól, azonban minden szenvedést természetfeletti örömmel fogadott. Az Úr ugyanis értésére adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki. Így történt, hogy ,,a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan gyarapodtak a szenvedései”.



A szerzetesi ruhát 1889 januárjában ölthette magára. A következő évben rettenetes járvány tört ki a kolostorban, ami több nővér halálát okozta. Ez alkalmat adott Teréznek arra, hogy megmutathassa bátor odaadását.

Még februárban kezdett verseket írni. Az év végére készült el a Jeanne d''Arc küldetése című drámával, amelyet a következő év januárjában a kolostorban elő is adtak a nővérek. Amikor Teréz édesapja ebben az évben meghalt, szeretett nővére, Céline is belépett a Kármelba, és a Szent Arcról nevezett Genovéva nővér nevet kapta.
1895 januárjában nővérei kérésére elkezdte írni gyermekkora emlékeit. 1896. január 20-án adta át feljegyzései kéziratát a priórának. Ez a munka az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. Nagypéntek éjszakáján Teréz vért köpött. Nem sokkal utána félelmetes kísértések támadták meg, megkérdőjeleződött lelkében a hite, reményvesztetté vált. E kísértések egészen haláláig gyötörték.