Szent Lúcia kínszenvedései

Az addig vérfolyásban szenvedő édesanya nemsokára meg is gyógyult. Ezután Lúcia álmot látott. Megjelent neki Ágota, és úgy szólt hozzá, mintha Lúcia a húga volna. Azt kérdezte, miért volt szükség arra, hogy ilyen messze elzarándokoljanak a beteg édesanyjával, amikor Lúcia a saját hitének erejével is meggyógyíthatta volna az édesanyját.
Ágota ezután megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként ő éppen olyan fontos lesz Siracusának, mint Ágota Cataniának.

A döntés

Ezután az álom után Lúcia megkérte édesanyját, hadd mondja le közelgő esküvőjét, és hogy soha ne kelljen férjhez mennie, és csak az Úrnak szentelhesse életét. Hozományával pedig hadd bánjon saját belátásának megfelelően. Az édesanyja nem tagadta meg lánya kérését.
Igen ám, de ekkortájt Lúciát már rég kiszemelte magának egy pogány férfi, hogy feleségül veszi, legfőképpen a gazdag hozománya miatt. Amikor Lúcia anyjával Ágota sírjától hazatért, elkezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. A vőlegénye bizalmasan megkérdezte Lúcia dajkájától, mit jelentsen ez. Az okos asszony az igazságnak megfelelően, jelentőségteljesen így válaszolt: ,,A menyasszonyod talált egy igen értékes kincset, amelyet meg akar szerezni magának. Most eladja mindenét, hogy azt megvehesse.” Az ifjú ennek hallatára kíváncsisággal és boldogan várta a közeli napot, amikor ő is részese lesz Lúcia kincsének. De megdöbbenve kellett látnia, hogy Lúcia csak a szegényekkel törődik, szó sincs semmiféle olyan kincsről, amire ő gondolt. Rádöbbent, hogy a menyasszonya keresztény, és erre éktelen haragra gerjedt. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.

A szörnyű per

(Van egy jegyzőkönyv is, melyben állítólag Lúcia kihallgatása szerepel, de nem bizonyított, hogy ez valóban a helyszínen készült.)
A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek.
Lúcia így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.”
A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!''”
,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – felelte Lúcia – én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én az én Istenemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!” Akkor a bíró megfenyegette, hogy nyilvános házba záratja. De Lúciát nem tudta megfélemlíteni. ,,Ezt a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért, még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!”