A Barnabás Meséi című mesekönyv sorozat nem egészen egy éve, tavaly karácsonykor indult útjára. A kedves plüssmackót Telegdi Ágnes meseíró keltette életre abban a reményben, hogy a hazai közönség hamar a szívébe zárja Barnabást.
Barnabás egy apró plüssmackó, akinek van anyukája, apukája, vannak testvérei – öccse és ikerhúgai – vannak barátai, és ahogy az az internetes visszajelzésekből kiderül, egyre több rajongója is van. A mesék szereplői ugyan mackók, de a történetek nagyon is emberiek, talán ezért is szeretik annyira az olvasók. A gyerekek ugyanis nagyon szeretik újra átélni azokat a szituációkat, amelyek velük is megeshetnek. Ezért kérik, hogy újból és újból meséljük el a jól ismert, szinte már kívülről fújt történeteket. Nagyon fogékonyak a mesére, és a meséken keresztül nevelni, tanítani is lehet őket.A mesepedagógiából diplomázott szerzőnő gyermekkorának legmeghatározóbb élménye volt, hogy 14 éves koráig meséltek neki a szülei: “Sokszor volt, hogy édesanyám egy esős délután összegyűjtötte a ház gyerekeit, 15 mesekönyvet berakott a takaró alá, és azokat egyesével “kivarázsolta” onnan. Az ismert mesekönyvek így még izgalmasabbakká váltak, a belőlük olvasott meséket áhított csendben hallgattuk..” Telegdi Ágnes a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Vak ás Értelmi Sérült szakán végzett, majd később halmozottan sérült gyerekeket tanított, amelyet élete egyik legszebb időszakának tart ma is. Ezután az MTA Pszichológiai Intézethez került, ahol kutatóként közel 200 interjút készített anyukákkal a csecsemőkről. Mellette a Országos Gyermekvédő Liga előadójaként hetente tartott tanácsadást a szülőknek. Körülbelül tíz évvel ezelőtt fordulatot vett az élete: az egyik kereskedelmi rádiótól megkeresték, hogy vállalna-e egy hetente egyszer rádióműsort a gyerekkorról. A “Felnövünk” című műsor sokáig műsoron volt, míg mások is felfigyeltek a témára, és Ágnes egy kereskedelmi tévéhez került, ahol a gyerekfejlődésről blokkokat kellett készítenie. Ezután szünet következett, amelyről így vall az írónő: “Az átmeneti időszak egy ember életében mindig nehéz. Miközben új lehetőségek után néztem és munkám jelentős része (interjúk, esszék írása) a számítógéphez és az otthonomhoz kötött egy hideg téli délelőtt az erkélyről jövő hangos madárcsivitelésre lettem figyelmes. Egy csapat cinke keresgélt ennivalót a virágosládámban. Rendkívül megható volt. Tulajdonképpen enni kértek. Némi kutatás után napraforgómagot találtam a konyhában és azt a virágos láda tetejére szórtam. A madárkák néhány perc alatt megértették, hogy én most őket etetem. Ezzel kezdetét vette a madarakkal való különleges kapcsolatom. Áprilisig etetem őket és ők azzal hálálják meg, hogy egyre többen jönnek. Cinke, csúszka, őszapó, pintyek állandó vendégei lettek az erkélynek. Ahogy ücsörögtem a számítógépem előtt azt láttam, ahogy időnként ők figyelnek engem. Az ablakrácsra szállva benéztek, köszöntek. Arra gondoltam, hogy megörökítem őket. Ez négy évvel ezelőtt volt. Azóta megszerettem, kitanultam a fotózást és mára már közel 100 Magyarországon, szabadon előforduló madárfajt fotóztam, fotózom rendszeresen. Leginkább a természetfotózást kedvelem. A szép fotókból (december lévén) elkezdtem karácsonyi lapokat készíteni. Végül itthoni dekoráció is előkerült az üdvözlőlapok készítésénél.
A mackó, a mese, a szép környezet elindította fantáziámat. A lakásban lévő apró tárgyak ettől kezdve mind értelmet kaptak. Régi csipketerítő darab, hűtő mágnes, fényes gomb átsorolódott az “értelmetlenül heverő kacat” megnevezésből a “fontos díszlet elem” kategóriába. Áprilisban egyszerre jelent meg “Az erdei vidámpark” és a ““Mackószületésnap” című rész. Gyermeknap környékén sok író-olvasó találkozón mesélhettem lelkes gyermekközönségnek. Barnabás névnapot pedig június 11-én a Pozsonyi Pagonyban ünnepeltük egy fergeteges mesedélután keretében. Szeptember közepén jelent meg az “Utazás a világ körül”, mely talán az eddigi legszínesebb mesekönyvem. Hónapokon át dolgoztam a lakatlan sziget, indiántábor, Északi sark és egyéb egzotikus helyszínek kidolgozásán. Amikor először láttam a nyomdai íveket nagyot sóhajtottam, megérte.”
” Van egy barátnőm, az ő ötéves kisfiát hívják Barnabásnak. Az ő kis életét figyelgetem. Ugyanakkor nem állítom, hogy teljes egészében ő lenne a meséimben szereplő Barnabás maci. Nagyon sok élmény hozzám legalább annyira kötődik, mint Barnabáshoz. Sőt, azt mondom, ezek az élmények valamennyi gyerekhez egyformán kötődnek. A gyerekcsínyek, a születésnap és a karácsony várása, az anyai puszi, az otthon biztonsága minden gyerek életében ugyanazt jelenti. Nagyon boldog vagyok. Azért, mert most az lehet a munkám, amit eddig hobbiként csináltam. és, mert az olvasóktól -az anyukáktól és gyerekektől is – nagyon szép, megható visszajelzéseket kapok. A legszebb írást épp az elmúlt napokban kaptam és ezzel igazán boldoggá tették születésnapomat. Egy anyuka és Barnabás nevű kisfia írták, hogy meséikből saját életükre ismernek, boldogan olvassák újra és újra a kedves történeteket.” Kiadó: Ring-Color Kft. További információ: www.barni.maci.hu Írjatok Barnabásnak! barni@maci.hu
