A július harmadikai telihold asztrológiai vonatkozásai.
A 2012-es nyári napfordulót követő telihold most kiemelkedően erős energiákat közvetít, ami bőséget, áldást és emelkedettséget sugároz. A teliholdnak nem csak az asztrológiában van nagy jelentősége, hanem a különféle szertartások jellegét is alapjaiban meghatározza.
Tisztázzuk a telihold jelenségét!
Telihold akkor következik be, amikor a Nap és a Hold az Ekliptikán pont szemben áll egymással – egymásra néznek. A Hold teljes felületével tükrözi, adja vissza a Nap fényét. A második fővilágosító teljes erejével „világít”, de nem a saját fényével, hanem a Nap fényével. Ebben az állapotában a Hold a tökéletes befogadó.
Mindez persze akkor történik meg, ha a Föld nem áll rá pont arra a képzeletbeli tengelyre, amely összeköti a Napot és a Holdat – mert ez esetben holdfogyatkozás lesz. A Föld ugyanis pontosan „kitakarja” a Holdat, teljesen felfogja a Nap fényét, ezzel „leárnyékolva” a Holdat. Ezt régen fénymegvonásnak hívták, ami baljós eseményeket vetített előre.
Július 3-án nem lesz holdfogyatkozás, hanem csak egy „mezei” telihold – ám az indiai hagyomány szerint ez az a telihold, aminek a legnagyobb jelentősége van a durván havonta bekövetkező teliholdak között. Vajon miért?
Ha szimbolikusan figyeljük ezt az égi jelenséget, a Nap – ami a legtöbb ősi kultúrában az Isten szimbóluma volt – teljesen megvilágítja a Holdat, tehát a Hold híven adja vissza a Nap isteni fényét, és ezt a Holdat most a Jupiter uralja: a lélek (Hold) a guru (Jupiter) hatására fölemelkedik, és részesül az isteni fényben és áldásban. Emiatt tartják az indiaiak ezt a teliholdat olyan időminőségnek, amikor kapcsolatba kerülhetünk a bennünk lévő Istennel. És ezen a kapcsolaton áldás van!
A mostani esemény erejét tovább növeli, hogy a Jupiter szoros együttállásban van a leszálló holdcsomóponttal és laza együttállásban a már direktbe váltott Vénusszal. Ezek az energiák mind erősítik a telihold áldásos tevékenységét, ugyanis a Ketu (leszálló holdcsomópont a védikus asztrológiában) a szellemi energiákat fokozza, a Jupiter–Vénusz együttállás pedig a nagy szerencse és a kis szerencse találkáját mutatja.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a védikus rendszerben a Jupiter – Ketu (leszálló) – Vénusz triász még a Bikában van – ezt „milliomos jógának” (bolygóállásnak) hívják az indiai asztrológusok. Ez az áldást lehozza a földre is: bőség, szerencse jellemzi az ilyen napokat, de úgy, hogy közben tekintetünket az Égre emeljük, és meglátjuk benne a Jó forrását.
Finomhangolás a Holddal
Az összképet tovább finomíthatjuk, ha megnézzük, hogy a Hold melyik holdházban jár. Június 3-án a telihold a Purva Ashadha nakshatrában (holdház) időzik, aminek jelentése „korábbi veretlen”, és a Vénusz uralja. Pont ugyanabban a holdházban, amiben a Vénusz Nap előtti elvonulásákor állt.
A Hold tehát női energiákat közvetít, amit a Nap áraszt. Napba öltözött Boldogasszony, aki a víz erejével tisztít és győzedelmeskedik?! Bőséget, égi áldást és emelkedettséget hoz?
Próbáljuk ki!
Június 3-án olyan energiák hatása alatt állunk, amikor közelebb kerülhetünk a Forráshoz! Azt mondják, a tetteink hatása ilyenkor ezerszeresére nő! Tegyünk valami jót! – magunkkal és másokkal is!
És tettünket égi áldás kiséri – tudod, ahogy a mesében is: „jótett helyébe jót várj!”
Kárpáti Gábor http://astrokarma.org
