Halak Lilith vagy Sárkányfarok

A Halak-konstelláció által megjelenített spirituális erőtér az Egyetemes Lét egységes és éber átélési szüksége, az abszolút lét-állapotba való reintegrálódás (Megváltódás) őselvéhez és ezen egység-tudat és egység-élmény megvalósításának az elérését megelőző sorsproblémákat, a határtalan egység tudatos átélési képessége megszerzésének a spirituális kényszeréhez (őshívásához), a fényre, tisztaságra és szeretetre való törekvések önkéntelen késztetéséhez kapcsolja az emberi lelkeket. Ezért a Halak által megjelenített kauzális morfogenetikus erőtér az Abszolút Léttel való egyesülés őselvének való feltétel nélküli odaadás és önátadás szükségének a belső érzetét és szellemiségét tartja fenn és áramoltatja. Ezért a Halak konstelláció az ember számára, az egész létezés egységének, vagyis a teremtői azonosság-tudat egységes és éber átélésének a szükségét hozza a sorsába, ehhez a személyes és ugyanakkor egyetemes alap-létélményhez kapcsolja az embert és ezen tudatos átélési képesség megszerzésének kényszeréhez (un. őshívásához) irányítja. A szellemi tisztaságra, az értelmes és önzetlen áldozatkészségre és a diszkrét szeretet-áramoltatási képesség elérésére való törekvések önkéntelen késztetéséhez, az egyetemes szeretettel való azonosulásra sarkalja az ember szellemét. Ezért, a diszharmonikus Halak-karmával rendelkező ember általában a hamis, kábult, homályos és zavaros (spirituálisan – értelmileg tisztázatlan) egységtudatból, de még inkább a hamis (korrupt és primitív: érzelgős) egységérzetből adódó, zavaros, homályos és kaotikus szeretet-képzetek kábulatának rabságában él. Két lábával nem a földön jár, nem akarja meglátni a gyakorlati igazságot, mivel nem akarja lelkéhez közel engedni, meg- és elismerni sem a fizikai valóságot, sem a metafizikai realitásokat, hanem azok elfogadása helyett érzelmeinek alávetetten, a káprázatok világában él. Ezáltal a sorozatos önámítást és így menthetetlenül a szenvedélyeitől, a többi embertől, a körülményektől való függőségi viszonyt választja. Ő az infantilis felnőtt, a megérteni való örök gyermek, az ugyan rendkívüli empátia készséggel, a nemes érzésekkel és erős spirituális képességekkel rendelkező művész- és kolduslélek, akit végül mindenki megbánt, és aki végső soron mindenkit megbánt magatehetetlenésgéböl következő elkeseredettségében. Ártatlansága csupán látszat és szakrális maszk (Hamvas Béla) aminek segítségével még mindig reméli, hogy karmikus sorsfeladatával nem kell szembenéznie, azt nem kell felvállalnia és nem kell saját sorsáért, üdvéért felelősséget vállalva, azt határozottan és örökérvényen a saját kezébe vennie. Ő a Sorsát, vagyis a konkrét, mindennapi életfeladatok nehéz próbatételeit a színpadias látszatok tragikomédiáján át megkerülő és ezáltal a rivaldafények mesterséges sugarában megdicsőülő színész, aki elbukik a mindennapi családi életben, ahol tényleges emberközeli kapcsolatokban muszáj élnie. Ő a bohóc, aki igazából sír, amikor ránk nevet, a családi jelenetek alkalmával önérzetesen méltatlankodó és fölényeskedő, önjelölt mártírja, aki belül reszket a szégyentől és a félelemtől, amiért nem meri megmutatni esendő, igazi emberarcát. Amennyiben a Vízöntő szélsőséges nagy játékain bizonyos gyakorlati tapasztalatok árán mégiscsak képesek vagyunk átlátni, a diszharmonikus Halak játékával szemben csak reménytelenül lógathatjuk karjainkat, hiszen rendkívüli azonosulási képességük lehetetlenné teszi még a saját számukra is, hogy igazi különbséget tegyenek szerepjátszás és valódi átélés között, ébrenlét és álom, spirituális tisztánlátás és misztifikált fantáziálás között. Soha nem tudhatjuk, hogy hányadán állunk a lelki felébredést és a spirituális újjászületést a színpadi drámaiasság, az érzelgős őszinteség, az alkohol, a kábítószer, a nikotin és mindenféle narkotikumfogyasztás segítségével magától távol tartó Halak emberével. Ő egy időben a helyes értékítélet princípiumát képviselő Jupiter és a lelki-értelmi (tudattalan) mély tengerek, a kozmikus világéter áramlásának őselvét, az egyetemes egységérzés és egyetemes egységtudat princípiumát megtestesítő Neptunusz befolyása alatt áll. Ezért érzékeny, mint a Rák, szenvedélyes, mint a Skorpió és illékony, mint a Vízöntő. Egyszerre mind a három és mégsem ugyanaz, hiszen imaginációjával állandóan a megfoghatatlan mélységek fölött és a befoghatatlan távolságokban lebeg. Szomorú, mégis a földön kell járnia a Halaknak! Mert a Karma törvénye alapján, az egyetemes lét-tudat állapotba  (Abszolútumba) való visszakapcsolódáshoz, előbb a fizikai életben éberen és felelősen vállalt mindennapi tapasztalatok segítségével megszerezhető tisztánlátás (spirituális éberség) szükséges, amit csakis úgy érhet el az ember, ha egyszerre mind a két lábával a földön jár. A személyi horoszkópjában diszharmonikusan fényszögelt Halak Nappal, Sárkányfarokkal vagy Ascendenssel rendelkező ember pontosan ezt nem tudja elfogadni és ezt érti meg a legnehezebben, mert a reintegrálódást önbeavatás nélkül akarja elérni, a megváltást realizálás (életmegvalósítás) és öntisztítás nélkül. Kerülő úton, külső eszközökkel (kábítószerek) és külső mesterekkel (káprázatos meditációk útján és médiumi kapcsolatkeresés útján az asztrális dimenziót szabad akaratukból elhagyni nem akaró, tévelygő szellemekkel). Ezért Halak karmával rendelkező személy a földön járás helyett többnyire elvágyódik a mindennapi életből valahová nagyon messze, az álomvizek nyugtató ölébe, ahová csak a legfinomabb zene futamai érhetnek el, felelőtlenül és önfeledten játszadozni pajkos tritonokkal és bájos kis sellőkkel, akik nem várnak el tőle semmit az égvilágán és nem igényelnek tőle sem fizikai, sem lelki erőfeszítéseket: józanságot, éberséget, vagy elkötelezettséget. Szóval nehezen esik a Halaknak a földön két lábon járni ennyi elvágyódással, ennyi titkos álommal, zenével és költészettel (legfenébb a jól megvilágított színpadi deszkákon, ahol legalább azonnal lemérhető hatása van a határozottan tett lépéseknek). Ennek viszont a szó szoros értelmében a lábuk issza meg a levét és lábfejcsont törésre, különböző lábfej és sarok megbetegedésre, csonkulásra, lúdtalpra, bokasüllyedésre, tyúkszemképződésre, talpi bőrkeményedésre hajlamosak. Mivel több egyedüllétre van szükségük az életük értelmének felismerésére és a tapasztalataik kontemplatív feldolgozására, gyakoriak a kiheveretlen megülésekből eredő betegségek: a reuma, a köszvény, a nyirokrendszer betegedései és működési zavarai, hiszen szeretnek úszni az árral, vagyis hagyják magukat sodortatni a zajló élet művészi, vagy kevésbé művészi, alkohollal és más, hamis egységtudatot: káprázatot előidéző izgatószerekkel dúsított szokásaival. Ezeknek az önbecsapó, kamraeltolási társasjátékoknak következtében aztán különböző mérgezések jöhetnek létre a különböző kórokozók által megtámadott és legyengített szerveikben, ideges zavarok jelentkezhetnek különböző pszichózisok és a már említett szenvedélybetegségek: alkoholizmus és kábítószer függőség, kedélybetegség, depressziók és különböző hormonbetegségek. Nem kicsi ár, amit azért kell fizetniük, mert nem akarnak jelen lenni itt és most, mindenütt és mindörökké a saját életükben. Amiért nem akarják elvállalni életükért és a velük történtekért a személyes felelősségeket, ki-ki önmagáért, differenciáltan és személyesen. Amiért különféle gazdasági és politikai képviselőkre, személytelen szakemberekre és személytelen intézményekre: gyámhivatalokra, törvényszékekre, “egészségügyekre” bízzák sorsuk beteljesítését. Amiért szeretnek az ártatlan áldozat szerepében tetszelegni önmaguk és mások előtt, ahelyett, hogy világosan és ámítás nélkül szembenézzenek önmagukkal és a másik emberrel. A Halak betegséghajlamainak az igazi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére: az áldozat és a lemondási – képtelenség betegségére. Képtelenek vagyunk lemondani az öncélú élvezeteinkről, a biztosítási és ellenőrzési – irányítási mániáinkról és ezért feláldozzuk a természetet. Csakhogy a külső természettel együtt együgyű, hatalmi mániánk és élvezetvágyunk által működte-tett életcéljainknak feláldozzuk a belső, individuális természetünket is és ebből származnak a betegségek. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az években is, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, amikor a föld általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védő ózonréteg lyukai egyre terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövő szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új betegségek jelennek meg? – Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelősségünket. A Halak nagy része vezetve akar élni felnőttként is (infantilis, ártatlan: tehát személyi felelősségek nélküli gyermekként) a családtagok, a barátok, az élettársak, politikusok, papok, orvosok, gyógyítók és misztikus tanítók, vagy misztikus lények (angyalok, isten, Jézuskrisztus, Mohamed, stb.) által. Gyámolított és ártatlan gyermekek szeretnének maradni felnőtten is és egész életükben, holott a személyes sorsfeladataik feloldásának az igénye legkésőbb 21 éves kor után, egyre kíméletlenebb jelzések útján adja tudtukra, hogy eljött a sorsuk személyes kézbevételének az ideje. Nem az orvos betegít meg és mégis az orvoshoz megyünk, és rá haragszunk, ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik és huszonegyedik század embere lett a teljes kábulat megtestesítője, aki minden áron kellemesen: problémamentesen akar élni. A spirituális káprázatban élő szellemi lény, a következményekkel nem számoló, globális, fogyasztó-élvező lény, a földi javaknak és a saját szervezetéből ki-csikarható különleges (és öncélú) élvezeteknek az ártatlan és gyámolított – vagy másokat gyámolító (erőszakosan boldogító) élvezője és fogyasztója. Ezért a kábult, öncélú fogyasztásért és “ártatlan” élvezetért viszont nem hajlandó vállalni felelősséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában – vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedő embertársai (szülei, élettársai, barátai, munkatársai), azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedély kiélése kielégülést okoz (politikusok, kis családi, vagy munkahelyi zsarnokok), döntsenek helyette, az ő ügyében is épp úgy, mint a közösségi ügyeiben, akárcsak az orvosok és a természetgyógyászok az ő egészségi ügyeiben.   A pozitív Halak az Egyetemes egységes létezésnek és a Szeretet Princípiumának hozott áldozat és az isteni létezése való kapcsolat hűséges fenntartásának az ősideáját testesít meg. Ezért a magára ébredt (a földi létezés kábulatából feleszmélt, de a földi életet nem megtagadó, hanem azt egész valóságával elfogadó és személyén keresztül felemelő) Halak típusú ember lehet(ne) a legmagasabb beavatottság szinten való, mindennapi derűs létezés megtestesítője.