Sötét borosta árnyékolja az arcát, igéző tekintetét ódivatú, kerek szemüvege mögé rejti, egyszerű, fekete ruhákban jár. Ennek ellenére ő Franciaország szexszimbóluma, akit Japánban is félistenként imádnak.
Hollywood első számú francia fenegyereke 1948. július 30-án, az Oroszlán jegyében, Huan Moreno Errere y Rimenes néven látta meg a napvilágot. Spanyol szülei a Franco-rezsim elnyomása elől Észak-Afrikába menekültek. Bár édesanyját korán elveszítette, a fiatal fiú viszonylag gondtalan éveket töltött Casablancában. Mivel a tél messze elkerüli a várost, a nap nagyobbik részét a strandon múlatta cimboráival, akikkel életre szóló barátságot kötött.
Francia akart lenni Hősünk sokáig identitászavarral küzdött, mivel nem hasonlított andalúziai szüleire, és sem marokkói, sem francia nem volt. Időbe telt, míg magára talált. Ebben sokat segített a mozi: John Wayne, William Holden, Marlon Brando, Jean Gabin és Louis Jouvet filmjein nőtt fel, amelyek olyan mély benyomást gyakoroltak rá, hogy elhatározta, színész lesz. 17 évesen beiratkozott a casablancai színiiskolába, majd két évvel később Franciaországba indult, hogy tovább tanuljon és francia állampolgárságot szerezzen. Az állampolgárság megszerzésének előfeltétele akkoriban kötelező katonai szolgálat volt, így egy évig Németországban szolgált. Az égiek azonban megsegítették, nem sok géppuskaropogást kellett hallgatnia. A sorozó tisztnek ugyanis szemet szúrt, hogy Reno az adatlapja szerint színészi tanulmányokat folytat, ezért a katonák szórakoztatásáért felelős beosztást kapott.
Párizs, nők, színház Leszerelése után, húszévesen, immár francia állampolgárként beiratkozott a párizsi színiakadémiára, ahol végre azt csinálhatta, amit szeretett: játszhatott és lányokkal ismerkedhetett. Első filmszerepét 1979-ben kapta Costa Gavras Clair de femmecímű filmjében. A 80-as évek elejéig színházakban dolgozott és kisebb tévés szerepeket vállalt. 1981-ben bekövetkezett a várva várt fordulat. Ezt leginkább egy rajongójának köszönhette, aki történetesen Luc Besson barátnője volt, és addig nyaggatta a rendezőt, hogy az megnézte magának Renót. Első közös filmjükben eljátszott szerepéért a színész 500 frankos gázsit kapott. Ettől fogva meglódult a szekér, a filmszerepek egymást követték, 1988-ban pedig A nagy kékség meghozta a dicsőséget színésznek és rendezőnek egyaránt.Bérgyilkos és nevettető
1994-ben megkapta a magányos, mogorva, ám mégis szeretetreméltó bérgyilkos, Léon szerepét, amely örökre megváltoztatta az életét. Alakítására Hollywood is felfigyelt. Ettől kezdve filmek tucatjai készültek a francia sztárral. Reno a szerepáradat ellenére, Meg Ryan, Tom Cruise, Robert De Niro partnereként is képes volt annyira “francia” maradni, hogy elveit ne adja föl: minden egyes amerikai filmje után kizárólag francia alkotásban volt hajlandó szerepelni.
A rendezők és producerek számára ugyan egy darabig kérdéses volt, hogyan lesz képes kitörni az elhíresült rosszfiú-szerepkörből, ám a Reszkess Amerika című vígjáték forgatásán Reno briliáns játéka az egész stábot lenyűgözte. (A hírek szerint a legtöbb jelenetet az operatőr miatt kellett megismételni, akit annyira megnevettetett, hogy képtelen volt megfelelően kezelni a kamerát.) Jean Reno sztárallűröktől mentes, szerény életet él, nem szerepel a bulvárlapok botrányoktól hemzsegő pletykarovataiban. Nem játssza meg magát, nem akar másnak látszani, mint ami. A munka végeztével hazamegy, hogy családja és olajfái körében töltse az idejét. Mert bizony olajfákat termeszt, amelyekre legalább olyan büszke, mint a filmjeire. Reno, mint a legtöbb francia, imád főzni. Állítólag olyan a burgonyalevese, hogy el kell ájulni tőle. Ami azt illeti, kipróbálnánk.
