Vajon a hírszerzésben is használhatóak a pszi-képességek?
Egy irodában vagyok, itt tartja a kiképzőm a telepatikus távolbalátás-oktatást. A helyiségben nem nagyon akad figyelmet elterelő dolog, világosszürke szín uralja a környezetet. Előttem az asztalon semmi más, csak a tollam és egy halom papír. Legutolsó célpontom egy folyóhíd volt valahol Vietnamban, a háború alatt. A célpontot a legkülönbözőbb területekről választják, hogy az értelmem ne próbálja kitalálni őket. Egészen az ülés végeztéig nem is tudom, mit látok, hova kerültem. Jelzem, hogy készen állok, irányítóm pedig megadja a célpont kódjait.
Dátum: 1993. szeptember 29. A célpont kódjai: 5987/9221
Az idézet Dr. Courtney Brown A tudat kozmikus útjai című, magyarul is megjelent könyvéből való. Courtney Brown, – aki a filozófia doktora, illetve a politikai tudományok professzora volt Georgia államban az Atlantai Emory University-n – megkapta az USA katonai célokra kifejlesztett távolbalátási kiképzését.
A bevezetőben is idézett könyv részletesen és szakmai hitelességgel ismerteti a parapszichológiai képességekre alapozott hírszerző program felépítését és használatát. Dr. Brown szerint több kiképzett távolbalátó adatainak egybevetésével a célpontok szinte részletekbe menően pontosíthatók.
David Christian a CIA szóvivője azonban a project befejeztével másként nyilatkozott. A Reuter hírügynökségnek adott hivatalos tájékoztatójában hozta nyilvánosságra a huszonöt éven át titkosítva végzett katonai kutatások eredményeit, melyek szerint a parapszichológiai képességek katonai célra gyakorlatilag alkalmatlanok.
Az igencsak eltérő vélemények összevetéséhez nézzük meg most közelebbről, mi is az a távolbalátás és hogyan kívánták használatba állítani a világ nagy katonai tömbjei ezt a titokzatos emberi képességet.
Azt, hogy az érzékszerveken túli észlelések (ESP) elméletileg alkalmasak bármilyen távolságban lévő célobjektumról való információszerzésre, mind a tudományos kísérletek, mind a CIA nyilatkozata megerősíti. Az így szerzett adatok gyakorlati használhatóságát illetően azonban, már tudományosan is kételyeket támaszthatunk.
Az ESP, a pszi jelenségek passzív, észlelet jellegű csoportja. A pszi jelenségek egyébként az élőlény és környezete közötti ismeretlen fizikai hordozójú kölcsönhatásokat foglalják magukba, melynek másik megfigyelt területe az aktív típusú pszichokinézis (PK) a cikkben még szóba kerül.
Az ESP további három képességre osztható. A telepátia, vagy más néven gondolatátvitel, az élőlények gondolatai közötti információkapcsolatot, a clairvoyance vagy távolbalátás, a tárgyi környezet állapotainak, eseményeinek észleletét, a prekogníció vagyis a jövőérzékelés pedig, a jövő eseményeinek nem kikövetkeztethető megérzését jelenti.
A katonai hírszerzés szempontjából a legkézzelfoghatóbbnak a clairvoyance, vagyis a távolbalátás tűnt, ennek pontosítására dolgozták ki az úgynevezett tudományos távolbalátás (SRV: science remote viewing) módszerét. Az SRV, amiről Dr. Courtney Brown is beszámol, valóságos kísérleti módszer, fejlesztésében közismert parapszichológusok is részt vettek.
Miután az ESP útján szerezhető információk a legritkább esetben megbízhatóak a részleteket illetően, a pontosításhoz különleges technikát fejlesztettek ki. Az egyik megoldandó feladat a benyomások tolmácsolásakor a képzelet, illetve a racionális értelmezés távoltartása, hiszen a tudattalanból felbukkanó szimbólumszerű ESP benyomások nemcsak a megértésre, de a félreértésre is kínálják magukat. A legszerencsésebb ezért az, hogyha a távolbalátó megmarad a melléknévi, jelzői formáknál és a vélt, vagy valós jelek feldolgozását az információgyűjtés szakasza után végzik el.
A felderítendő célpont megnevezése az adatgyűjtés kezdetén a távolbalátás eredményére nézve kifejezetten káros lehet, hiszen ha valakinek például előre megmondják, hogy egy rakétakilövő állomást kell leírnia, akkor a képzelet és a célhoz köthető asszociációk kizárhatatlanok. Ugyanígy ha egy földrajzi koordinátát közölnek a távolbalátóval, megfejtésével, ha másképp nem, logikai alapon is óhatatlanul kísérletezni kezdhet az intellektusa.
Ezért aztán a kutatások irányítói a célpontok neve mellé véletlenszerűen választott számkódokat kapcsolnak, és a távolbalátó számára csak ezt a kódot biztosítják. Joggal kérdezhetnénk, hogy ha a távolbalátó semmilyen logikus támpontot nem kap arra nézve, hogy tulajdonképp mit is kell kiderítenie, végül is milyen alapon célozza be amúgy is titokzatos képességeit.
A válasz nyilván sokakat meglep, az a kód, amelyhez bárki más személy által egy világos elvárás kapcsolódik, a tudat ismeretlen régiói számára egyrészt elégségesnek bizonyul, ugyanakkor kizárja logikus találgatás lehetőségét. Ahogy Dr. Brown a bevezetőben említette, a távolbalátó az ülés végéig nem tudja, tulajdonképp merre néznek lelki szemei.
A pszi felderítéseken – ne feledjük, ki sem kell mozdulni a szobából – a távolbalátót egy képzett irányító segíti, aki bizonyos típusú kísérletekben a cél mibenlétével is tisztában lehet. Ez a tudás egyrészről segítheti a kaotikusan áramló pszi benyomások helyes mederben tartását, másrészről a távolbalátótól bizonyos lényeges részletekre akár ráközelítés is kérhető.
A részleteket illetően azonban – mint tudjuk – az ESP bizonytalan. Egy telepatikus, távolbalátó vagy jövőérzékelési kísérlet eredménye sajnos inkább csak statisztikusan értékelhető. Ez azt jelenti, hogy egy egyedi próba eredményét biztosan megjósolni – még a legegyszerűbb választásos esetekben is – képtelenség. Elképzelhető, hogy a tehetséges alany a célobjektumot pontosan leírja, de arra is számítani kell, hogy egy meggyőzően részletes leírásnak a valósággal semmilyen összefüggése sincs. Hogy mit kezdhet a hírszerzés egy ilyen bizonytalan eszközzel, arról Paulinyi Tamás írásának következő részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
