Az Akasha krónikák leginkább energiamezőkhöz hasonlíthatók, amelyek a lélek számára könnyen felismerhető és megérthető szimbólumok, képek, formák alakjában szigorúan őrzik az Univerzum történéseiről szóló információkat. Ezekhez csak Isten, és más, általa kiválasztott, magas rendű szellemi lények (angyalok) férhetnek hozzá. Sokan talán nem is tudjuk, de már bepillantást nyerhettünk az itt tárolt információkba, amelyek spirituális fejlődésünket és megvilágosodásunkat segíthetik – hiszen mindannyian álmodunk, és sokszor kapunk olyan sugallatokat, amelyekre magunktól sosem gondoltunk volna… „Bennem van a világmindenség és én a világmindenségben vagyok.” (Guido Huber)

Merész találgatások

A legújabb feltételezések szerint az Akasha könyvtár valójában az I. e. 265 körül élt indiai Asóka (Asa-ka) császár nevéhez fűződik, aki a Kalinga tartomány meghódításával szerzett hírnevet magának. A császár nevét szanszkrit nyelven visszafelé olvasva valóban az „Akasa” szót kapjuk meg, és a régészeti leletek tanulsága szerint az uralkodó leírhatatlan nagyságú könyvtárral rendelkezett, amelyet azért hozatott létre, hogy megőrizze világának minden kulturális és tudományos ismeretanyagát. Az uralkodó állítólag megcsömörlött a véres hadjáratok okozta pusztítástól, és így akart valami jót létrehozni a világon. Az indiaiak a mai napig hisznek a titkos könyvtár létezésében, amely állítólag valahol, a Himalája belsejében rejtőzik, és amelyet sem a régészek, sem a kutatók nem találtak ezidáig meg. A császár ősi könyvtára talán valóban létezik, de erősen kétséges, hogy benne a Világ minden információját megtalálnánk… ilyen megfoghatatlan, misztikus és hatalmas tudással csak Isten, és a szellemvilág lényei rendelkezhetnek.

Rudolf Steiner – a könyvtár engedélyezett „látogatója”

Az osztrák (ezoterikus) író és filozófus saját bevallása szerint több ízben is bepillantást nyert az Akasha-krónikák információiba, innen szerezte sok előadásában és könyvében hangoztatott véleményét a néhai Atlantisz hét országának történetéről és pusztulásáról, amely megközelítőleg egybe esik az Ószövetségben olvasható Özönvíz katasztrófájával. Steiner úgy vélte, az Akasha-könyvtár voltaképp a kollektív tudat valamiféle energiamezőként való megtestesülése, amely nem csupán az emberiség életében megtörtént és bekövetkezésre váró történéseket, de minden gondolatot, érzelmet és vágyat is tükröz – az idők végezetéig. Steiner szerint az atlantisziak, s így mi is az 5 millió évvel ezelőtt létező Lemúria leszármazottai vagyunk, amelynek sorsát végül egy világűrből érkező meteorit pecsételte meg. Steiner korát megelőző látomásaiban egy régi-új világot fest a szemünk elé (amelyhez nagyban hasonlítanak a néhány éve megjelent, és lebilincselően érdekes, Shirley McLaine: Camino című könyvének Lemúriai fejezetei): az emberek telepatikusan kommunikálnak egymással, és képesek arra, hogy a természet energiájával feltöltekezzenek, s ezáltal maximális életerővel éljenek. Különös, a talajt sosem érintő eszközökkel közlekednek, és komoly spirituális tudással rendelkeznek. Steiner állításait azóta a világ minden tájáról független médiumok tucatja igazolta vissza, jobbára olyanok, akik kulturális és nyelvi sajátságaik miatt nem ismerték sem Steinert, sem ezoterikus munkásságát. S hogy megfejtik-e valaha e misztikus könyvtár titkát? A válasz mindannyiunkban ott lapul, hiszen a krónikákat kollektív tudat által írjuk: a lelkünkkel, érzéseinkkel, álmainkkal és vágyainkkal. Az Akasha-krónikák pedig őrzik a „látottakat”- mindent, amik egykor voltunk, amelyek vagyunk és amik leszünk vagy lehetnénk elkövetkező életünkben… Ordódy Eszter Forrás: http://www.aplacetoreflect.com/page4.htm Rudolf Steiner: Az Akasha Krónikákból Edgar Cayce: Az akasha-krónika titka Hodnik Ildikó: A lélek teste