Miért érezzük néha úgy, hogy az élet bonyolult, fenyegető veszélyeket rejtő labirintus? Miért gondoljuk az emberekről, hogy kiismerhetetlenül összetettek és kiszámíthatatlanok? Talán azért, mert ilyennek akarjuk látni, érezni, gondolni a világot.
Egy dolog aszerint egyszerű vagy bonyolult, hogy honnan közelítünk hozzá. Ahány ember, annyiféle – ez igaz -, de a figyelmes szemlélő számára feltárulnak a viselkedés alapvető vezérlő elvei, és ezek ismeretében kiszámítható, prognosztizálható lesz a másik fél. Ha meg akarunk ismerni egy személyiséget, ha előre szeretnénk tudni, hogy mi lesz a következő lépése, pláne, ha befolyásolni szeretnénk, hatást akarunk gyakorolni rá, akkor érdemes az úgynevezett elemi személyiségtényezők szintjéig lebontani pszichikumát, viselkedését. Betűk, sorok, rezdülések
Ha az illető észlény, és racionalizmusa vezeti, az általunk elérni kívánt cél logikai előnyeire helyezzük a hangsúlyt. Ha a lélek embere, jó muzsikusként a szív húrjain játsszuk el andalító dallamunkat. Ha a logika áll döntései hátterében, nagyjából mindegy, mikor indítjuk akcióit. Válaszát nem hangulati elemek fogják meghatározni. Ha impulzív, érzelmi lény, érdemes követni hangulati változásait, együtt rezegni vele, és amikor már úgy tűnik, szinkronban vagyunk, akkor elkapni a kedvező érzelmi állapotot a cél érdekében. Első tehát az érzelmi-értelmi szabályozás felismerése, amelyet megtehetünk a kézírás alapján is.