Egy teológiai-ontológiai elképzelés szerint az ember eredetileg kétnemű volt. Egyenlő részt tartalmaztak mindkét nemből, férfiból és nőből. Gömbölyű alakjuk volt, négy kéz, négy láb, két egyforma arc, melyek egymás felé néztek. Minden szervükből, így a ne
A monda szerint réges-rég az emberi nemek száma három volt, a férfi és a nő mellett létezett egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt. Az androgünök ereje óriási volt, hatalomvágyuk nagyratörő. Fel akartak menni az égbe, hogy rátámadjanak az istenekre. Ekkor Zeusz úgy döntött, hogy kettévágja őket, hisz így gyengébbek lettek. Ezután Apollón az arcokat előre fordította, a sebeket pedig begyógyította. A bőrt a hasra húzta össze és elkötötte, ez a köldök. Miután az egységes természet kettéhasadt, mindkét felet a másikhoz húzta a vágy, átkarolták egymást, összefonódtak, és egyesülésre áhítoztak. Kettő lett az egyből, és azóta is szüntelenül keresi ki-ki a maga felét… Stella Richards, jungiánus pszichológus érdekes kultúrhistóriai tablót rajzol fel az androgün motívumról, amely szinte valamennyi ősi mitológiai-vallási rendszerben megtalálható. Arról is ír, hogy a mélylélektannal foglalkozók, például Freud és Jung munkáinak hátterében miként van jelen az androgün gondolata. Freud elméletében a péniszirigység szerepel, amelyről úgy véli, hogy ez a női szexualitás alapvető ereje és dinamikájának mozgatója. Akkor keletkezik, mikor a kislány meglátja a testi különbséget saját és a fiú teste között, és fogyatékosnak érzi magát pénisz hiányában. Aztán ez az irigység kasztrációs komplexushoz vezethet, majd az ödipális fejlődés során különféle formát ölthet. A jelenkori pszichoanalízis inkább szimbolikus értelemben beszél a falloszról, éppen úgy, ahogyan az ókorban: a falloszt mágikus vagy transzcendens erőnek tartja, amely szimbolizálja a feltámadás reményét, a valamit az alkotni és létrehozni képességét, a fény hatalmát az árnyék felett. Éles a különbség Freud és Jung között, amikor az androgün-jelenségről gondolkoznak. Jung pozitív értékeket tulajdonít neki, azt mondja, pszichológiai fejlődésünk folyamatában az ellenkező nemmel bizonyos fúziónak kell létrejönnie. Integráció a másik nem karakterjegyeivel, unió az ellenkező oldallal – Jung erről úgy szól, mint az egyén pszichikumának magasabb fejlettségi szintjéről. A teljesség felé haladni, ez az emberi lélek természetes törekvése, ehhez a másik oldallal ki kell egészülni, és ez az androgünitás felé mutat.