A legendák szerint a Rózsakeresztes Testvériséget Christian Rosenkreutz alapította a 15. század első éveiben. A valóságban azonban ilyen személy nem is létezett, és a Rózsakeresztesek alapítója az eredetileg lutheri és paracelsus-i tanokat követő Johann V
A Rózsakeresztesek szervezete
A társaság törvényeit 1767-ben állapították meg, és 1777-ben tökéletesítették. A rózsakereszteseknek nyolc fokozatuk volt. A négy alsóbb fokozatot követte a tulajdonképpeni felavatás, amikor a jelöltet hatásos szertartásokon, erdő mélyén vagy csak a hold által megvilágított sötét teremben, mellének szegezett kardok között felvették az adeptusok közé. A négy adeptusi fokozatot követte a magister, majd a mágus fokozata. Hogy a mágust micsoda titokba avatták be, nem tudjuk. A rózsakeresztesek szervezete erősebb volt, mint az összes többi titkos társaságé. Legfontosabbnak a titoktartást tekintették. A rózsakeresztes nem ismerte társait, sokszor még főnökét sem. Ezzel szemben mindent be kellett jelentenie feljebbvalóinak, különösen tudományos eredményeit. Titoktartásuk ereje olyan nagy volt, hogy még a kiugrók sem árulták el őket. Így meglehetősen keveset tudunk a rózsakeresztesek működéséről. De kétségtelen, hogy a 18. század utolsó éveiben nagyon sok hívük volt Németországban és Ausztriában, ahol ebben az időben az emberek csalódtak a szabadkőművességben. Ausztriából terjedt aztán át a mozgalom Magyarországra.