Gondolnád, hogy a XXI. század elején nagyon is létező szakma vagy foglalatosság az ördögűzés, és semmi jel nem utal arra, hogy hamarosan kihalna? Egyes források szerint jelenleg hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik ördögűzéssel – komolyan, mintegy fogla
Többnyire keresztény lelkipásztorok, papok (sőt, néhány forrásból kiderül, hogy pár éve a Vatikánban maga a pápa hozott létre egy öttagú ördögűző testületet!) Egyébként akkora a kereslet az ördögűzés iránt, hogy művelőjükből állandó hiány van, sokszor ennyien is folyamatosan kapnának munkát! Főleg azért, mert sok a vaklárma. A párizsi egyházkerület hivatalos ördögűzője a Paris Match tudósítójának arra panaszkodott, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, hanem valamilyen betegségről, így hát minden tíz ügyfélből kilenc fölöslegesen fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel került szembe a delikvens, illetve az ördögűző. Hihetetlen, ugye? De az ezzel foglalkozó szakírók – maguk is katolikus papok és ördögűzők is – azt állítják, a lakosság tíz százalékát megérintette már a “Rossz”, sőt, van, akit folyamatosan meglátogat. Van olyan ördögűző pap olasz és francia földön, akinél az ügyfelek sorban állnak! Morand plébános püspöki engedély birtokában űzi az ördögöt. Azt állítja: az ördög természetesen nem valami fekete, piros nyelvű, patás állat. Nincs szarva, és nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is csak a mesék világában léteznek. Mindazonáltal létezése mégis reális, és a veszély elsősorban azt fenyegeti – legalább is a papok szerint – aki átadja magát a fehér vagy fekete mágiának, a spiritizmusnak, a jóslásnak és más efféle titkos praktikáknak, ők ugyanis elveszejtik az ember lelkét. Senki sem tudja, hányan jelentkeznek az “ördög” tüneteivel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek olyan tünettel, amely nem azonos a betegséggel, csak annak látszik? A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála.