Akupunktúra: a legősibb természetes gyógymód

Régészeti leletekből tudjuk, hogy már 7000 évvel ezelőtt akupunktúrás tűket készítettek csontból, és csak 3000 évvel később kezdtek alkalmazni fémtűket. A XVII. században az akupunktúrával kapcsolatos ismeretek kereskedők révén eljutottak Hollandiába. Ten Rhyne holland sebész, aki a Kelet-Indiai Társaság megbízásából Kínában dolgozott, és megismerte a gyógymódot, 1683-ban könyvet írt az akupunktúra elveiről. Az akupunktúra további európai terjedését Kínából visszatért jezsuita misszionáriusoknak köszönhetjük, akik minden országba elvitték ezt a filozófiát. A gyógymód abból áll, hogy a beteg bőrébe meghatározott pontokon tűket szúrnak. Ezek az akupunktúrás pontok a test láthatatlan energiacsatornái, az úgynevezett meridiánok mentén fekszenek, amelyeket a belső szervekkel hoznak kapcsolatba. A tűk szabaddá teszik, visszafogják, vagy éppen fokozzák a meridiánokban az energia (csí) áramlását. A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test két ellentétes, de egymást kiegészítő természetes erő, a női jellegű jin és a férfi jellegű jang hatása alatt áll, melyeknek egyensúlyban kell lenniük egymással. A jin erő passzív és nyugalmat ad, a sötétséget, a hideget, a nedvességet és a kiterjedést jelképezi. A jang agresszív és serkentő, a fényt, a meleget, a szárazságot és az összehúzódást képviseli. A betegségek oka a jin és a jang erő egyensúlyának megbomlása. A jang túlsúlya például hirtelen, éles fájdalmat, gyulladást, görcsöket, fejfájást, magas vérnyomást okozhat, a jin túlsúlya pedig tompa fájdalmakat, hidegrázást, folyadék-visszatartást, folyást és fáradtságot idézhet elő. Az akupunktúrában a diagnózis és a kezelés célja az egyensúlyvesztés azonosítása, majd a tűk megfelelő pontokba való beszúrásával az egyensúly helyreállítása. Az ősi hagyományok 365 ilyen pontot tartanak nyilván, de a századok során még többet fedeztek fel, így ma már mintegy 2000 akupunktúrás pontot ismerünk. A fontos pontok többsége a 14 meridiánon van. Ezeken a pontokon kívülről lehet befolyásolni és szabályozni a meridián energiaáramát. A lelki és szervi betegségek, a környezeti ártalmak megváltoztatják a csí áramlását: túlságosan felgyorsul vagy lelassul, akár le is állhat, vagy nem a megfelelő szervhez irányul. Az akupunktőr segít visszaállítani az áramlás normális intenzitását és irányát. Nyugaton főként fájdalmas állapotok kezelésére használják, például ízületi betegségek, fej- és hátfájás, valamint reumás panaszok esetén, de allergia, asztma, depresszió, elhízás, epekő, cukorbetegség, fekélyek, fáradtság, fülzúgás, köszvény, lumbágó, májbetegségek, menstruációs zavarok, prosztatabetegségek, szédülés, sportsérülések, szorongás, vérnyomás-problémák leküzdésére is alkalmazzák. A vékony, rozsdamentes acélból készült tűk beszúrása gyors művelet, sem fájdalommal, sem vérzéssel nem jár. A terapeuta két ujja között finoman sodorgatja a tűt, hogy ezáltal energiát gyűjtsön vagy oszlasson szét egy ponton. A páciens ilyenkor enyhe zsibbadást vagy bizsergést érez a kezelt pontok körül. A tűket olykor csak néhány percig, máskor akár fél óráig is bent hagyják. Ez idő alatt a páciensnek esetleg elnehezülnek a végtagjai, és kellemesen ellazultnak érzi magát. A betegek általában 4-6 kezelés után kezdik jobban érezni magukat. Összetettebb betegségeknél azonban hosszabb idő is eltelhet, amíg nyilvánvaló javulás tapasztalható. Az akupunktúra fokozatosan fejti ki hatását, az eredmény az egymást követő kezelések során bontakozik ki. Sok akupunktúrás gyógyító szerint évente 3-4 alkalommal, minden új évszak beköszöntekor érdemes elmenni egy általános frissítő kezelésre az egészség fenntartása céljából.