A huszadik század elejére a nyugati világban törvényen kívül helyezték a nem tudományos gyógyítást. Az akupunktúrát, kiropraktikát, a pszichoanalízist az orvostudomány beépítette saját rendszerébe. Az egyéb természetgyógyászati módszereket pedig elvetetté
A huszonegyedik század elejére a helyzet megváltozott. Manapság vitathatatlan eredményei ellenére egyre több bírálat éri a tudományt, és mind komolyabb ellenérzések fogalmazódnak meg az orvosi hatalom, a kémiai orvoslás ártalmaival szemben. Egyre népszerűbbek lettek az alternatív gyógyászati módszerek. Az orvostársadalom erre a szemléletváltozásra eleinte ingerülten reagált, mondván, az alternatív gyógyászat eredményei nem bizonyítottak, hatásmechanizmusuk tisztázatlan. Alkalmazói minimális tapasztalat birtokában is gyógyítanak. A betegek veszélybe sodorják magukat azzal, ha orvos helyett természetgyógyászhoz fordulnak olyan esetekben is, amikor a korai felismerésnek és kezelésnek életmentő szerepe lenne.