Egónknak és önérzetünknek köszönhetően olykor a legnehezebb dolog belátnunk, hogy hibát vétettünk, és ezt beismerve bocsánatot kérnünk másoktól. Pedig ez nem csupán egy gesztus, hanem fontos önismereti felismerésekhez vezető út is.
A legfontosabb, hogy a bocsánatkérés sosem lehet felszínes reakció részünkről, mindig alaposan elemezzük ki a helyzetet a saját és a másik fél szemszögéből egyaránt. Az őszinte, megalapozott és önismereten alapuló bocsánatkérés igazi megkönnyebbüléshez és megértéshez vezethet.
Mi segíthet abban, hogy felismerjük hibáinkat, és ezt megfelelő módon közöljük is?
Sokszor egy helyzetben, ahol másokat megbántunk, múltbéli rossz emlékeink és tapasztalataink játszanak szerepet. Gondoljuk végig, ha múltbéli beidegződéseinket félretennénk, vajon akkor is így reagáltunk volna egy aktuális helyzetben?
Az önfegyelem fontossága
A hirtelen felindulás és impulzív viselkedés a leggyakoribb oka a helytelen reakcióinknak. Ez általában gyakran ismétlődő hiba, a másik megbántását általában megbánás követi.
Ha azt tapasztaljuk, hogy ez folyamatosan ismétlődő jelenség az életünkben, tudatosabban oda kell figyelnünk önmagunkra, mert ez komoly impulzuskontroll problémákra utalhat. A bocsánatkérést sem intézhetjük el annyival, hogy „ egyszerűen ilyen vagyok”, hanem valóban nagyobb önfegyelmet is kell tanúsítanunk a jövőben.
A tisztelet jele
A bocsánatkérés a másik tiszteletének a jele. Ha úgy is érezzük, nem hibáztunk olyan nagyot, de a másik fél ezt mégis súlyosan bántónak értékeli, a bocsánatkéréssel azt fejezzük ki, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit. Ez esetben sincs szó önfeladásról vagy meghunyászkodásról a részünkről, egyszerűen csak azt ismerjük be, hogy a másik érzelmei fontosak számunkra.
Sokan képtelenek bocsánatot kérni. Ennek hátterében az áll, hogy attól félnek, ezáltal rájuk hárulna minden felelősség, és a másik teljes felmentést kap, így alapot adva a további vádaskodásoknak.
Ez leginkább azokra jellemző, akik félnek az érzelmi közelségtől, és önvédelmi mechanizmusuk összeomlását jelentené, ha bocsánatot kérnének.
Nehezebb a zárkózottaknak
A bocsánatkéréssel egyben azt is kifejezzük, hogy erős érzéseink vannak a másik felé, ez pedig az érzelmileg zárkózott embereknek a legnagyobb feladatot jelenti. Ha ezt felismerjük magunkban, törekednünk kell arra, hogy képessé váljunk érzelmeink kimutatására.
Egy valódi bocsánatkérés soha nem a külvilágnak szól, hanem kizárólag az érintett félre fókuszál. Fontos, hogy a bocsánatkérés ne azért történjen, hogy a másik fél ettől jobban érezze magát, hanem szándékunkat fejezze ki a kapcsolat rendbehozatala érdekében.
Nem utolsó sorban, akkor igazi a bocsánatkérés, ha ezt cselekvésbeni változás is kíséri , magatartásunkkal arra törekszünk, hogy a fájdalmat okozó szituációt a jövőben elkerüljük.
Ez is érdekelhet
A Stockholm-szindróma, avagy az áldozati szerepkör megnyilvánulása a párkapcsolatokban
A Stockholm-szindróma egy rendkívül bonyolult pszichológiai kórkép, amely egy 1973- ban, Stockholmban történt bankrablás túszainak viselkedése alapján keletkezett definíció.
Ajánlott tartalmak
