Attól a perctől, hogy megszületünk, azt tanuljuk, hogy az egyetlen emberpáros, akire bizton számíthatunk, akik mindig és minden körülmények között csakis jót akarnak nekünk, akik még önmagukat is feláldoznák, hogy nekünk egy cseppet jobb legyen, azok a sz
“Volt egyszer egy Gyurka nevű fiú, aki kiválóan tudott sárkányt ölni, és termékennyé tudta tenni a megfonnyadt vénkisasszonyokat. Egy szép napon női sikollyal vegyülő sárkány-hörgés csapta meg a fülét. Nyomban odalovagolt, hogy megmentse az elrabolt Szüzet. A Szűz, akit Ursulának hívtak, örömében sikongatott. Elbűvölte a gondolat, hogy megmentik, és hát… valójában már rég nem volt szűz. Ám ekkor új figura tűnt fel a színen: egy ezüstnyerges, duzzadó aranyerszényes büszke lovas. Gyurka észrevette, és így örömködött: Apuka! De jó, hogy itt vagy! Aztán még ilyeneket is mondott, hogy: Igen, apu! Persze, apu! Ahogy mondod, apu! Ahogy a lovas elügetett, Gyurka folytatta volna a küzdelmet, ám a sárkány így szólt: Gyáva kukac! És elment. Majd Ursula mérte fitymálóan végig Gyurkát, és odavetette: Hülye mitugrász! És ő is elment…”