A reális, egészséges önbizalom az egyik legfontosabb dolog, boldogságunk és érvényesülésünk záloga. Nehéz és hosszú külső-belső munkára van szükség ahhoz, hogy kialakuljon a magabiztos, valós énünk.
Számtalan olyan helyzet és behatás adódhat a külvilágból, esetleg saját múltunkból, ami könnyedén megingathatja önértékelésünket. Vannak olyan tipikus magatartásbeli hibák és befolyásoló tényezők, melyek képesek lehetnek negatív hatást gyakorolni önbecsülésünkre.
1. Túlságosan a múltból táplálkozik az énképünk
A legfontosabb dolog tudatosítanunk magunkban, hogy a jelen pillanatban kell élnünk, nem szabad, hogy múltbéli hibáink, testi- lelki hiányosságaink túlságosan hassanak az aktuális önértékelésünkre.
A legnehezebb dolguk azoknak van, akik például egy bizonyos, számukra túldimenzionált testi „ hibával” születtek vagy éltek egy jó ideig. Hiába kerül fizikailag korrigálásra ez a külső eltérés, egy jelentős fogyás, vagy esztétikai beavatkozás után is előfordul, hogy a lélek sokáig a régi köntösben ragad.
A múlt negatív érzelmi tapasztalatai lelkileg ugyanígy ránk tapadhatnak. Ha valaki hosszú ideig élt egy pszichésen pusztító, bántalmazó kapcsolatban, vagy egy folyamatosan degradáló közegben, tudat alatt tényként kezdi el kezelni a „ rádobált” , mások által rossznak vélt tulajdonságait.
Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni.
Gondoljunk arra, hogy a külvilág a jelen pillanatban meglévő kisugárzásunk alapján ítél meg bennünket, a múltbéli tapasztalatainkról nincs fogalmuk. Tanuljunk a múltból és eresszük el azt a téveszmét, hogy a már átélt negatívumok megismétlődhetnek, illetve hogy nem vagyunk annál jobbra érdemesek.
2. Értékrendünkkel nem egyező közeg
Szintén tipikus jelenség, hogy mindenhol és mindenkinek megpróbálunk megfelelni. A legnagyobb gond az, ha olyan közegben mozgunk, melyben nem a lényünkkel azonos erkölcsi – anyagi értékrend uralkodik. Ez egy olyan szélmalomharc, amely garantáltan lelki fájdalmakat okozhat számunkra.
Hiszen nem önazonos közegben hiába teszünk meg minden tőlünk telhetőt, vélhetően legnagyobb igyekezetünk ellenére is ki fogunk lógni a sorból, ami helytelenül értelmezve azt sugallgatja számunkra, hogy nem vagyunk elég „jók” .
Az önértékelésünket növelő pozitív visszacsatolásokat olyan környezetből meríthetjük, amelyben velünk egyívású, azonos értékrenddel bíró személyekkel kapcsolódunk.
3. Merjünk különbözni!
Akkor lehet leginkább rendben az önértékelésünk, ha felvállaljuk, hogy individuális lények vagyunk.
Ne hajszoljuk fejvesztettem a média által sugárzott tökéletes élet és ember eszméjét, hiszen a való világ nem a tökéletességről szól, hanem az egyediségről.
Mindannyian különlegesek vagyunk, és valamennyiünket más dolgok tesznek valóban boldoggá.
Ne másokra akarjunk hasonlítani, hanem valós lényünket igyekezzünk megfelelő eszközökkel kifejezni a külvilág számára. Sose hasonlítsuk össze a saját életünket másokéval, és ne értékeljük túl ezeket a látszólag szebb, jobb és könnyebb sorsokat.
Hogy mi rejlik a cukormáz mögött, azt sok esetben nem is akarjuk megtudni.
