Egy-egy kivételes alkalommal azonban előfordul, hogy rászánom magam, és megnézek egy-egy izgalmasabbnak ígérkező filmet, amelyből ugyan minimum három alkalommal kizökkentenek a hirtelen felordító intimbetét reklámok, de nincs mit tenni. Az ember távirányítóért nyúl, lehalkítja a könnyű napokat, és megpróbálja türelmesen kivárni a film folytatását. Ekkor jönnek a negatív reklámok. Apuka megfázott, köhög, lázas és folyik az orra. Anyuka szépen vasalt blúzában, belőtt frizurával és tökéletes sminkkel a konyhába szalad, és máris hozza a szuper italt, amit csak megiszunk, és sutty, a betegséget mintha elfújták volna. Apuka szemmel láthatóan jobban van, ezért hálásan a feleségére néz. Anyuka azonban bájosan ráförmed urára. „Akkor te viszed a gyerekeket az uszodába!” Milyen empatikus asszony, igaz? Apu jobban van, hát húzzon az uszodába. Persze Aput sem kell félteni, hisz „rémes” feladatát nyűgös grimasszal nyugtázza. Íme az ideális család. Anyuban nincs empátia a férje iránt, Apu pedig gyűlöli az apai teendőit. Aztán ott vannak a fiataloknak szóló reklámok. Tini párocska ücsörög egy trendi presszóban. A fiú lovagiasan italokért megy, miközben a barátnője kacérkodni kezd egy utcán sétáló fiúval, majd a telefonszámát az üvegre ragasztja. Minek ide hűség, minek a szerelem? A csinilány horgára még egy hal akadt, és ez nagyon menő a mai szexista világban. Vagy ott van az apuka, aki a kisfiát egy paradicsomos burgonyahasábbal szórakoztatja. Étellel nem szabad játszani, hiszen nem arra való – így tanultuk a régi, konzervatív világban, hiszen máshol emberek ezrei halnak éhen minden évben. Nem számít, vegyük úgy, hogy Apucinak ez a humor. De most jön a csattanó. A kisgyerek már nyújtaná a nyakát, hogy bekapja a finom falatot, de az hoppá, egyszeriben eltűnik – az apuka szájában. És jöhet a móka, kacagás. A termék olyan finom, hogy a szülők, maguk mögé lökik gyermekeiket, ha az evésről van szó. Nem pusztán az a baj, hogy ostoba reklámokat találnak ki. Ha van olyan multi, aki megfizeti sekélyes fantáziavilágú beosztottjait, lelke rajta. A gond ott kezdődik, hogy a negatív reklámok lassacskán, észrevétlenül átszövik a mindennapjainkat, és idővel természetessé válnak számunkra. Megszokott lesz az erkölcstelenség, a hazugság és az önzés, a emberek pedig elfelejtik, hogy másképp is élhetnének. Persze nem kötelező tévét nézni. Szelektálhatunk, vagy bosszankodhatunk a rosszon – csak megszoknunk nem szabad. Ordódy Eszter