Az első hét minden esetre biztosan elmossa a szilveszteri olcsó Whisky rémes ízét, a januári hó maga alá temeti a szétrobbant petárdákat, a fázó utcai árusnál vett fehér nyuszifület jövő decemberig elnyeli a szekrény (bár egy-egy éjszakára más töltettel olykor előkerülhet?). És haladunk tovább, lehetőleg úgy, hogy minél jobban bejöjjön ez az élet. Talán sikerül végre teljesen levetkőznünk a régmúlt rossz emlékeit, talán érettebben élünk majd, talán spontánabban. ?Csodálom azokat az embereket, akik szinte mindig képesek csak úgy sodródni. (Persze nem esztelenül, hanem a bölcsek hittel teljes nyugalmával.) Nem rágódnak folyton. Egyszerűen csak hagyják megtörténni a jót. Nem kötik őket kínzó vágyak, szorongások, sorsgátló, múltból jött gondolatok. Vajon mi kell ahhoz, hogy az ember ennyire szabad legyen? Ennyire rá tudjon hangolódni a gondviselésre? Ennyire el tudja engedni magát?… Lehet, itt az ideje, hogy visszatekintsünk az életünkre: számba vegyük váratlan szerencséinket, sikeresen végződött korszakainkat, boldogan megoldódott egykori gondjainkat, és ezek fényét felélesztve egy kicsit végre ellazuljunk. Kifújjuk, ami szorít. S megemlékezzünk róla, hogy az Ég szeme mindenkit lát, Téged, őt és engem. Mindenkire gondja van, mindenkit meghallgat, s valamennyiünket boldogan szeretne látni. Lassan jön a tavasz. A néhány héttel ezelőtt még eső csapta ablakon most arcodba süt a nap. Behunyt szemeid felé tartod. A meleg úgy simogatja meg az arcodat, mint megálmodott szerető. Jól esik. Elmosolydsz. Átjárja lelkedet a nyugalom. A barátnőm, E. egyszer talált egy kínai szerencseérmét. Nekem adta, azt mondta: ?Még jól jöhet.” Azóta visszatérő szlogenünk lett e három kicsi szó. Gyakran mondogatjuk cinkos mondatokhoz tűzve, olykor pajzán témákhoz csapva, néha csak úgy. Nézz hát bele a napba! Élvezd a pillanatot! Engedd el magad! Mosolyodj el! S akár életet kísérő szerencsetalizmánt őrizd meg ezt a mosolyt, ? még jól jöhet! Sok szerencsét kívánok Neked az új évre! Adela