Az egyszerűség és a matematika kedvéért 2300 évvel ezelőtt az asztrológusok 12 csinos szeletre osztották fel a Nap útját. Így az öv minden jegye 30 fokot kapott az égboltból, és minden naptári hónaphoz hozzá lehetett rendelni egy jegyet. Tekintve, hogy némelyik jegy jóval nagyobb, mint a többi, ráadásul az egyik jegyet ki is hagyták, ez meglehetősen igazságtalan döntésnek tűnik – különösen szegény Kígyótartókra nézve.

A karmátlanok

Ők nem szegények attól, mert nincs nekik karmájuk, hanem pont az ellenkezője: túl vannak a kényszerű körforgás ciklusán, és akaratuktól függően átléphetnek a nirvánába. A Kígyótartó ugyanis úgynevezett „beavató” csillagkép, ami a Tejútra, azaz az Istenek Útjára vezet fel. A Kígyótartó az egyetlen csillagkép, ami valóságos személyt örökít meg. Az ókori Egyiptomban i.e. 27. században élt Imhotep, akiről halála után 2500 évvel is úgy emlékeztek meg a görögök és rómaiak egyaránt, mint aki nagyszerű és bölcs ember, aki a gyógyítás művészetét hozta az emberiségnek, és ezért emelkedett az istenek közé. A görög mitológiában Aszklépiosz testesíti meg erényeit, akinek botjára a gyógyítást jelképező kígyó tekeredik. Ha figyelembe vesszük, hogy a tudást, a kommunikációt, a gyógyítást és a békét megtestesítő csillagképet egyszerűen kihagyták a zodiákusok közül, felmerül a kérdés, vajon tényleg csak az egyszerűség elve vezérelte-e az asztrológia nagy tudorait annak idején. Az sem igaz, hogy az égbolt átrendeződött azóta, hiszen több ezer évvel ezelőtt ugyanúgy tizenkilenc fokot foglalt el a Napútból, mint ma – ellentétben a Skorpióval, aminek épp csak a farkincája lóg bele az övbe. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>