Megrekedés és hibás imagináció

Valamennyien éreztük már úgy, hogy életünk megváltoztatására irányuló igyekezeteink hiábavalónak bizonyulnak, és egy jégbe zárt állapotban vergődünk. Hiába a gyakorlati erőfeszítések, vagy a kitartó imaginációs technikák alkalmazása, sorsunk nem az általunk vágyott irányba mozdul.

Ilyenkor joggal gondolhatjuk azt, hogy megfosztottak bennünket szabad akaratunktól, sorsteremtő „varázserőnktől”, és körülményeink áldozatai vagyunk. Legtöbbször azonban nem a megátalkodott külső tényezők okozzák a gondot, hanem a hibás gondolati minták, és a lelki- szellemi fejlődésünket már nem segítő célkitűzések.

Vágyainkat és céljainkat elsődlegesen az aktuális, illetve múltbéli érzelmeink talaján alkotjuk meg, és ezekhez olykor megrögzötten képesek vagyunk ragaszkodni. Figyelembe kell vennünk, hogy életünk legfontosabb célja a folyamatos tanulás és fejlődés, sok esetben pedig a vágyaink inkább a komfortzóna bizonyos szintű fenntartására irányulnak. Emellett igen gyakori, hogy célkitűzéseink túl merevek és határozottak, ezért pont azokat a lehetőségeket nem vesszük észre, amelyek sorsvonalunk alakításában valóban fontos szerepet játszanának.

megrekedés és imagináció — Így segíthetjük vágyaink beteljesülését (fotó: Shutterstock)

Kapkodás, túlakarás és elkeseredés helyett érdemes más szemszögből is megvizsgálnunk elakadásunk okait. Elképzelhető, hogy mi magunk nem állunk készen egy új sorsszakasz megélésére, vagy vágyaink nincsenek összhangban személyes fejlődési szükségleteinkkel.

A következő imaginációs javaslatokat követve elkerülhetjük a hibás gondolati minták alkalmazását, ezáltal a megrekedés állapotából is kibillenhetünk. Ennek alapfeltétele, hogy határozott szándékaink helyett jobban a sors formáló erejére kell bíznunk magunkat, hiszen nem lehetünk biztosak célkitűzéseink helyességében.

Helyes út az, ami időszerű és szellemileg fejlesztő, gyarapító – nemcsak ránk, hanem a környezetünkre nézve is. Helytelen pedig az öncélú, megfelelő önismeretet nélkülöző, nem időszerű, és nem a vállalt sorsunk irányába mutató vágy.

1. Bízzuk a sorsra az iránymutatást

Ne konkrét dolgot kívánjunk, hanem azt, hogy bukkanjanak fel életünkben azok a személyek és lehetőségek, melyek a számunkra üdvös út felé vezetnek bennünket. Kérjük az univerzum segítségét, hogy képesek legyünk észrevenni az iránymutatást, és nyitottan fogadjuk ezek megjelenését. Ismerjük fel, hogy megrekedésünk azért történt, mert nem a számunkra megfelelő irányba fordítottuk a figyelmünket.

2. A beégett múltbéli érzelmektől és gondolati mintáktól való megszabadulás kérése

Vizualizáljuk azt, hogy letisztult lélekkel, az idejétmúlt érzelmi és gondolati mintáktól megszabadulva új fejezetet nyitunk az életünkben. A múlt történései természetesen tapasztalatként velünk maradnak, de már nem határozzák meg aktuális érzelmi állapotunkat, sem pedig negatív jövőbeni gondolatok alapját nem képezik többé.
Kezünkben egy tiszta lapot tartva állunk a jelenben, amit sok új élménnyel írunk majd tele.

3. Érzelmeink és tudatunk összehangolása

Bármilyen intenzív érzelem bukkan is fel bennünk, ami esetleg tévútra terelhet minket, igyekezzünk a tudatunkat is bekapcsolni az érzelmi folyamatokba- ezzel megalkotva a szív és az ész egészséges egyensúlyát. Ez nem más, mint a bölcsesség fogalma. Akkor merjük átadni az „ irányítást” a felsőbb hatalmaknak az életünk felett, ha biztosak vagyunk önmagunkban, és értékítéletünk helyességében- legyen szó bármilyen váratlan , a sors által teremtett szituációról.
Vizualizáljuk, hogy tudatunk és szívünk egymással összekapcsolódva és együttműködve , bölcs tanácsadóként segít majd bennünket a megfelelő úton járni.