Mindez nem más, mint a mendhi, az ősidőkre visszavezethető kultikus díszítőfestés, az a díszítőművészet, mely évezredeken át csak a keleti kultúrákban volt jelen. Mára azonban a nyugati társadalmak magamutogató fiataljai körében hihetetlen népszerűségnek örvendő, a kezeket és lábakat díszítő, vallási, szociális és kulturális design, mely világhódító útra indult.

Életesemények

A hagyomány, a szertartás és a művészet eme összefonódása háromezer éves múltra tekint vissza. Az indiai nők életük két legjelentősebb állomásán díszítették kezeiket és lábukat. Először az esküvő alkalmával, majd az első születendő gyermek tiszteletére. E szerencsehozó dísz viselése később átterjedt a közelkeletre, majd a vallási, kulturális és társadalmi határokat félresöpörve egyesítette a muszlim, hindu és keresztény asszonyokat.

Szimbólumok

Mintái jelentőségteljes szimbólumok hordozói, mint például a lótuszvirág, mely a tisztaságot, a páva, mely a szenvedélyt, a kókuszdió, ami pedig a termékenységet jelenti, és egyben ezeket az értékeket erősíti is viselőjében. A csodakezű mendhi festők mindegyikének saját stílusa van, épp ezért tudott ez a díszítőművészet is oly sokrétűvé válni. Ma az önfejű és szabadelvű nyugaton sikere abban rejlik, hogy a kultikus mintákat ügyesen modernizálják, s leginkább napocskát, csillagokat és virágokat festenek a mesteri kezek.

Narancsszínű Henna

A henna, mely festékként szolgál a díszítéshez bronzosan fénylő narancsszínű anyag, ám ha gyógynövényekkel és különféle olajokkal keverik, sötétebb, esetenként fekete színárnyalatot is kaphat. Attól mindenesetre nem kell megijedni, ha egy-egy minta, vagy esetleg szín nem tetszik, hiszen a henna három hét elteltével lekopik viselője bőréről. Legismertebb a kéz és a láb díszítése, ugyanakkor különleges a köldök, a kar, a boka és nem utolsó sorban a gerincen végigfutó ornamentikus mendhi is. Ma már nálunk is művelik, méghozzá mívesen. Valószínűleg hamarosan nagy népszerűségnek örvend majd, hiszen nem agresszív és örök, mint a tetoválás, mégis egyedi, hiszen ugyanazt a mintát kétszer megfesteni nem lehet. A kérdés csak annyi: elég-e a szép, és nem hiányzik-e a kultúra, a tartalom?