A módosult tudatállapotot már több mint 4000 éve használták gyógyításra: az ókori gyógyító rítusokról fennmaradt írásos emlékek alváshoz hasonló állapotban alkalmazott szuggesztióról adnak hírt. A 19. század végére szerte a világon – így hazánkban is – széles körben elterjedt a „magnetizmus” orvosi alkalmazása. Mégis sokáig tartott, mire a hipnózis és a szuggesztió az okkultizmusból bevonult a tudomány világába. Az orvosok elfogadták, de mégis ellenállás alakult ki az emberekben, mert elterjedt az a nézet, hogy a különleges állapotba vitt személyek bármire rávehetők. Akár aljasságokra is. Pedig ez tévedés. Még a megváltozott tudatállapotban sem vehető rá valaki, hogy olyasmit tegyen, ami ellenkezik erkölcsi tartásával, az általa követett szabályokkal. Csak rémregényekben szerepel hipnotizált gyilkos, vagy az élete végéig őrültté váló ember, akit a hipnotizőr nem ébresztett fel.  Volt már néhány olyan kutatás, amely több földrészre kiterjedve arra keresett választ, hogy mi mindenre használható a hipnózis, és hogyan hat a hipnotizált későbbi életére. Bebizonyosodott, hogy szuggesztió lehetőséget teremt hiányzó érzelmek pótlására, tanítására. Gyógyítható a neurózis, a szorongásos, fóbiás betegség, a fejfájás, az asztma, a magas vérnyomás, alvászavar, drogfüggőség is. Új viselkedési formák is bevihetők a tudatba, kialakulhat bizonyos cselekvés iránti ellenszenv vagy rokonszenv, és valójában ez az alapja, hogy le lehet szoktatni sok embert a dohányzásról, vagy a kényszeres evésről. Kiderült, hogy a hipnózis révén az agyból sok olyasmi is „előhúzható”, amire az ember maga már nem emlékezik (betegség, öregség, vagy egyszerűen sokkhatás miatt). A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>