?Csaknem egy éve már, hogy először találkoztam veletek. Elmondtam nektek ostobaságokat magamról, hogy imádom a tengert, hogy félek a sötétben, hogy álmodozón hiszek az igaz szerelemben ? De bármiről is meséltem, mindig a legjobbat akartam nektek adni maga
Sok minden történt ezek alatt a hónapok alatt. Voltam vidám, élettel teli, reménykedő, csalódott, olykor végtelenül szomorú. Igen. Mert nem mindig volt könnyű. Ilyenkor elgyengültem, s küzdöttem, hogy úgy álljak elétek, hogy ne a megtörtséget, hanem az azt legyűrni akaró bizakodást lássátok bennem. Végigéltétek velem az életem ezen hónapokon át tartó hullámzását: a csalódásaimat, az örömeimet, a vágyaimat, az önbecsapásaimat, s ezt köszönöm Nektek. Hogy rám hangolódtatok. Hogy néha felismertetek magatokban. S hogy sokszor hagytátok, hogy az üzeneteitekben én is felfedezzem önmagam. A lelkembe hívtalak Titeket – hisz máshogy mi értelme lett volna az egésznek- s ti cserébe olyan csodás üzeneteket küldtetek nekem, melyet sose reméltem. Mintha a soraimon keresztül valóban átéreztétek volna mindazt a szeretet, és boldogságotok iránti vágyat, mely valamennyi blog megírása közben bennem élt, s él most is. Bárcsak most, amikor el kell búcsúznom tőletek, azt írhatnám, révbe értem. De még mindig csak csetlek-botlok. Még mindig keresem a boldogságot, s próbálom legyűrni magamban a csalódásokat, kételyeket, félelmeket, amik visszahúznak? Kívánok Mindnyájatoknak ezer és ezer örömet az életben! Kívánom, hogy elérjétek mindazt, amire vágytok; hogy legyen erőtök, hitetek és bátorságotok szembenézni az esetleges bajokkal; s hogy legyőzzetek minden akadályt! Kívánom, hogy a félelem, a csalódás, a rossz sose tudjon megtörni Titeket! Adjon Nektek az Isten egészséget, békességet, hitet és csodás boldogságot! Ölel Titeket: Adela Ha szeretnétek továbbra is olvasni az írásaimat, a Google-ban rákeresve Adela blogjára, egy másik fórumon hamarosan megtalálhattok! 🙂
