Nem meglepő, hogy a hajdani embereket félelem töltötte el, valahányszor feltűnt az égen egy fényes kométa. A fürtös csillagokat – ahogyan az üstökösöket nevezték – vészhozónak tekintették.
Emlékezünk Shakespeare néhány sorára a Julius Caesarból: “ Koldus ha vész, nem tűnt fel üstökös, Ha fejedelemnek halni kell, Lánggal jelenti azt az ég maga” A történelem során többször tört ki üstököspánik, az egyik emlékezetes ilyen eseményre 1736-ban került sor, amikor nem kisebb személyiség, mint William Whiston tiszteletes keltett pánikot, aki Newton utódaként a matematika Lucasian professzora volt a Cambridge-ben. Főként vallási alapon azt jósolta, hogy az adott év október 16-án véget ér a világ, mivel a Föld egy üstökössel fog ütközni. Whiston jövendölése akkora riadalmat keltett Londonban, hogy a canterbury érseknek nyilvános cáfolatot kellett kiadnia. Ha a Földbe ütközne egy néhány kilométer átmérőjű üstökösmag, annak valóban súlyos következményei lennének, ennek azonban nagyon kevés a valószínűsége. Legutóbb egészen mással állt elő két tudós. Sir Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe úgy véli, hogy az üstökösök vírusokat juttathatnak a felső légkörbe, és például himló- vagy egyéb járványokat okozhatnak. Ez az elmélet azonban sem a csillagászok, sem az orvosok körében nem talált támogatókra.
A legutóbbi évszázadban viszonylag kevés nagy üstökös tűnt fel, azelőtt viszont annál több. Az 1744-es Chésaux-üstökösnek például többszörös csóvája is volt, egy korabeli rajzon japán legyezőhöz hasonló formában örökítették meg. Még ennél is nagyobb hatást keltett az 1811-es kométa, amelyet egy francia amatőr csillagász, Honoré Flaugergues fedezett fel. Ennek üstöke 2 millió kilométer széles volt, 16 millió kilométer hosszú csóvája pedig kilencven foknál hosszabban húzódott keresztül az égen. Az 1843-as nagy üstökös csóvája 330 millió kilométer hosszú volt, vagyis jóval hosszabb, mint a Mars Naptól való távolsága. Nehéz elhinni, de ezek a roppant méretű képződmények légiesek, hisz tömegük bármelyik bolygóéhoz képest elhanyagolható. Az 1858-as Donati-üstököst tartják a valaha feltűnt legszebb üstökösnek. Ragyogó feje, nyílegyenes ioncsóvája és hatalmas, ívelt porcsóvája volt. Három évvel később jelentkezett a Tebbutt-üstökös. Ez az ausztrál amatőr által felfedezett égitest mindössze 2 millió kilométerre közelítette meg a Földet. Elképzelhető, hogy át is haladtunk a csóvája végén, bár ennek semmilyen jelét nem észleltük, hacsak az ég kékjének sárgás elszíneződését nem tekintjük annak.
A cikk Sir Moore Patrick: A világegyetem atlasza című könyvéből született Alexandra Kiadó Nagyság: 230 x 315 mm Terjedelem: 288 oldal Ár: 9990 Ft Egy nagyszerű kézikönyv a csillagokról, a bolygókról és a világegyetemről. A legtökéletesebb földi távcsövekkel és a Hubble-űrteleszkóppal készült fotók százai mellett négy évtized automata űrszondákkal végzett bolygókutatásainak lenyűgöző képeit is tartalmazza. A könyv azon túl, hogy gyönyörű és információgazdag, átfogó képet ad a kozmoszról, és kiváló csillagtérképpel is szolgál, továbbá megbízható tanácsokat ad a gyakorlati megfigyeléshez. Így mindazok számára hasznos útmutató lehet, akik szeretnék felfedezni a csillagászat kimeríthetetlen gazdagságát.
