Míg az állatövi jegyek tulajdonságokat mutatnak, a horoszkóp házai meghatározott életterületekre vonatkoznak. A házak vizsgálatával megtudhatjuk, hogy a bolygók, a jegyek, és a fényszögek milyen hatásokat fejtenek ki az élet egyes területein, miként jelzi
A születési horoszkóp, azaz a radix 12 házra oszlik. Az ún. sarokházak megfelelnek a négy kardinális jegynek, a Kosnak, a Ráknak, a Mérlegnek, és a Baknak. Ezeket a házakat római számmal (I, IV, VII, X. ház), a többit arab számmal jelöljük. A házak hullámzó erőmezők, amelyek 24 óra alatt teljesen körülfutnak a Földön. A házakon belül a négy sarkalatos pont jut legjelentősebb szerephez, ezek a sarokházak kezdőpontjai. A keleti látóhatár és az ekliptika metszéspontja a házrendszer kezdőpontja, az Ascendens, az I. ház sarka. Vele szemben, tehát a körön belül 180 fokra van a nyugati horizont és az ekliptika metszéspontja: ez a Descendens, a VII. ház sarka. Az ekliptika ívének a két metszéspont fölötti része (az Asc-Desc-tengely feletti félkör) a nappali, a két metszéspont alatti (az Asc-Desc-tengely alatti) része pedig az éjjeli oldalt jelenti. Minden adott földrajzi hely meridiánja, vagyis délköre szintén két pontban metszi az ekliptikát: a látóhatár feletti metszéspont a Medium Coeli (röviden MC = az ég közepe), ez a X. ház sarka. A látóhatár alatti metszéspont az éjjeli félkörön az Immum Coeli (röviden IC = az ég alja), ez a IV. ház sarka. Az asztrológia azonban a Földet körülvevő teret még további szakaszokra osztja: a sarkalatos pontok közti negyedeket 3-3 részre , tehát összesen 12-re – így jön létre a 12 asztrológiai ház. Az ún. közbenső házak sarkainak kiszámítása az asztrológia története folyamán többféle matematikai módszerrel történt, s gyakran képezte vita tárgyát, hogy melyik számítási eljárás a helyes. Napjainkban az asztrológusok túlnyomó többsége a Placidus-féle házrendszert használja. (Placidus de Titi olasz szerzetes tanár, asztrológus volt a XVII. sz.-ban.)