Nyakunkon az ősz, elkezdődött az iskolaév. Ilyenkor a szülők mindent megtesznek, hogy csemetéjükből a legtöbbet hozzák ki, s épp azt bizonygatják sírva, kiabálva, mérgesen vagy elkeseredetten, hogy ők csak a legeslegjobbat akarják neki. Ebadta kölke azonb
Valóban ritkán vonható kétségbe, hogy a szülők a legjobbat akarják a gyerekeiknek. Manapság inkább a bőség zavarával küzdenek a gyerekek, amikor ezerféle különórára, szakkörbe íratják őket az eleve leterhelő iskola mellett. Nem ritka “kórkép”, hogy az ilyen gyerek egyszer csak sorozatosan rosszul teljesít, elhanyagolja a feladatait, sőt, ellógja az órákat, s a szülő ott áll letaglózva és értetlenül: “De hát mi a legjobbat akartuk, szinte csak a különórákra dolgoztunk, ez a hálátlan gyerek pedig tessék, csak a szégyent hozza ránk.” És azonnal kétségbeesik, hogy “nem lesz belőle senki”!