A regény cselekményének a nagy része Erdély sajátos jellegű kis és nagy városaiban és ugyancsak sajátos
A regény cselekményének a nagy része Erdély sajátos jellegű kis és nagy városaiban és ugyancsak sajátos jellegű, kis és nagylelkeiben játszódik. A tulajdonképpeni cselekményt a hatvanas éveknek a ?sajátosan” civilizáló, román – kommunista diktatúra által még lebontatlan székelyföldi kisvárosok egyikében indítja el a főhős édesanyja, aki annak ellenére, hogy nagyon gyatra a román nyelvismerete, ?praktikus” megfontolások alapján, az első osztály első napjától, román iskolába íratja a románul egy szót sem ismerő, hét éves főhőst. A klasszikus értelemben vett cselekmény szerint, a regény egyfajta életrajzként indul, amit néha a cselekménnyel majdhogynem egybefonódó, narráció közbeni “írói beszólások”, máskor viszont a cselekménytől különváltan, a történteket mintegy kívülről kommentáló, sajátosan misztikus értelmezések ellenpontoznak. Így, a regény főhősének, az édesanyja ?bölcs előrelátása” által mindjárt az első iskolakezdő naptól román tannyelvű osztályba íratott, és így zavarttá tett Balog Ádámnak, a kisebbségi érzetben telő iskolai évei, majd a szocialista román hadseregben szerzett közösségi tapasztalatoi és később a Ceausescu diktatúra elnyomó hatalmi apparátussal való találkozásai szolgáltatják az alap- élményeket. Ezek, a szekuritáte vallató irodáiban “tanultakkal” is emlékezetessé váló élmények hatására, valamint a magánélete sorozatos kudarcai és végül az öngyilkossági kísérletig fajuló szerelmi kilátástalansága juttatják Ádámot olyan helyzetbe, hogy kénytelen lesz, majdnem teljesen elfogadni és átvenni a közösségen kívüli életvitelével is minden társadalmi és gondolkozási konvenciót felrúgó Gézának a humanista etikát és az alkalmazkodó gondolkozást elutasító bizarr életbölcseletét, mefisztói szempontjait. Ádámnak ezek, több rendben is előforduló a talajvesztési élményei után keletkező téves, de egyelőre hasznosnak bizonyuló kijózanodásai, (szükséges, de hamis “megvilágosodásai”) és az így beinduló új ?élet-értelem” keresései, átalakítják a regényt egy posztmodern szellemi fejlődésregénnyé. Így, a cselekményt leíró és a történteket sajátosan értelmező narrátor a kilencedik fejezetben egyé válik a főhőssel. Ez a fejezet egy majdnem teljesen lerombolt, majd a ?jó-román” szocialista stílusban felépített Erdélyi panel-város két különböző kocsmájában indul egy a vitázó hősök szerint “századokon átívelő” jelentőségteljes dialógussal, amelynek a főhős szerencsésen meghiúsult öngyilkossági kísérlete az alapja. Ebben a halál utáni perspektívában, a regény közepétől, még a diktatúrában elszenvedett “hazafias kihallgatások” is metafizikai távlatokat (szellemi “értelmeket”) nyernek. De nem csak Balog Ádámnak a fiatalkori “munkás évei”, a szerelmi-szexuális kalandjai és krízisei, a diploma-szerző egyetemi kínlódásai és és hivatali és hatósági labirintus-járásai, valamint a magánéleti – családi szférában és a társadalomban átélt csődjei – konfliktusai szolgáltatnak alapot a furcsa barátjával (a főhős ellentétével), a luciferi luciditás szellemét képviselő Gézával, folytatott dialógusokhoz. Időközben Ádám is kezd “tisztán látni” és a Gézával folytatott szenvedélyes és szellemes, ám néha a trágárságig is elmenő, a személyiség-sértő és Ádám számára személyi ön-tudati (erkölcsi) problémákat is felvető dialógusok, Ádámot a Géza merész szellemi látásmódját jóval meghaladó metafizikai felismerésekig vezetik. Ezért a harmadik krízisét már Géza nélkül, és sokkal tudatosabban éli meg, ami annak is köszönhető, hogy a megsejtett ?túlvilági” igazságnak a keresése közben, találkozik bizonyos, a metafizikai információkat, ha nem is egészen helyesen, de Gézánál hitelesebben, és így számára is elfogadhatóbb módon közvetítő misztikus csoport tagjaival. A harmadik rész a román diktatúra utáni években történik – értelmeződik. Itt a regény a demokráciával kísérletezgető román és “székely – magyar” szellemi alapú társadalmi korrupció értelmezéséhez, valamint a diktatúra légkörének elmúlta után is többszörösen kudarcba fulladt magánélete értelmessé tételéhez már bizonyos (az élettapasztalatok hatására egyre inkább csiszolódó, körvonalozódó és személyes igazsággá váló) metafizikai szempontokat is használó, érett Balog Ádámot kíséri további, “szabaddá vált” életútján. Ebből a részből sem hiányoznak az új nevű, de még mindig a bizánci- fanarióta mintára működő, korrupt hivatalnokok által működtetett társadalmi intézményekkel, illetve a mindenkori apparátusokban tovább élő személytelenséggel való konfliktusok. És nem hiányoznak a főhős újabb szerelmeivel-élettársaival való konfliktusai és Géza barátjával való, “a dialektika csapdáival leszámoló” dialógusai, amelyeket egy adott ponton (a regény valós szellemi fordulópontján) felváltanak a narrátori szerepkört elfoglaló Balog Ádám belső (tudattalan) világát, annak kicsinyességét, görbeségeit, félelmeit és belső korrupcióját leleplező, azokat az időközben megszerzett metafizikai tudatossággal átszövő, lelkiismereti monológjai – spirituális felfedezései. Az utolsó három fejezet Magyarországon történik-kommentálódik. Ide Balog Ádám, a Gézának korábban kifejtett, Erdélyi helyben-maradással kapcsolatos nézeteit feladva és megtagadva, mégiscsak átköltözik Nyugat-Magyarországra családostól, jobb és több megszólalási lehetőséget keresve a munkával és személyi tapasztalataival megszerzett metafizikai tudásának és előadói képességeinek a hasznosításához. Itt találkozik végül az élete legnagyobb beavatási élményével: második gyermekének, a három hónapos Eduának a főhőst villámcsapásként érő, halálával. A tragédia-élmény leírását követő eszmélések, a halál értelmével való mély szembenézés, valamint a természet tönkretételére kényszerítő világapparátus működési elvét leíró utolsóelőtti fejezet adja meg a regény mondanivalójának a súlyát és biztosítja a főhősnek a feloldott – megváltott (kegyelmi) állapotát leíró, utolsó fejezetnek a metafizikai-erkölcsi alapját, amelyben az eldönti és végrehajtja a “bolond” hazaköltözést. A regény három nagy részre (sal, sulphur és mercur) és azon belül huszonkét, vagyis háromszor hét (huszonegy), plusz egy (huszonkettő) fejezetre tagolódik a Tarot beavatási rendszerének megfelelően. Noha nem követi fejezetcímek szerint hűen a Tarot ikonjainak elnevezését és jelentését, a Balog Ádám sorsát jelölő sors-mozzanatok, vagyis a jellegzetes események és a narrátori értelmezések, anélkül, hogy közvetlenül (konkrétan) a Tarot – motívumokra utalnának, finoman idomulnak (megismétlik) az egyetemes emberiség e huszonkettes aritmológiára épülő, beavatási mítoszát. Csíkszereda 2005. december 5.
Kozma Szilárd.
Szakmai életrajz (Kozma Szilárd, 1953)
Csíkszeredában született és jelenleg is ott él az öttagú, jövendő hattagú családjával. 1992-től a Magyar Írószövetség tagja, valamint az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság alapító tagja és jelenlegi elnöke. Megjelent verseskötetei: 1. Szabadnap, Kriterion könyvkiadó Bukarest, 1981. (Forrás sorozat) 2. A csodák völgye, Dacia kiadó 1985 Kolozsvár, és 3. A vízöntő küszöbén, Glória könyvkiadó, Kolozsvár 1995. Megjelent asztrológiai – metafizikai tanulmánykötetei: Utódok szülők és szeretők az asztrológia tükrében, Neptun kiadó, Csíkszereda 2004 és: Beavatás a misztikába, A féltékenység metafizikája, Status kiadó, Csíkszereda 2005. Asztrológiai és metafizikai képzettséget a Bukaresti (Románia) ELTA nevű Metafizikai Szabadegyetem hallgatójaként, majd oktató-előadójaként szerzett 1991 és 1994 között. Az általa felfedezett és a személyi horoszkópok segítségével feltárható anyai ági örökletes szellemi programokról szóló tanulmányainak egy részét (!) a csíkszeredai Neptun kiadónál 2003-ban megjelent Utódok szülők és szeretők az asztrológia tükrében című 400 oldalas metafizikai tanulmánykötetében sikerült közölnie. Ennek, a 2003-ban megjelent könyvben részletesen feltárt asztrológiai – metafizikai felfedezésnek köszönhetően, az asztrológiai – metafizikai ismeretekkel is rendelkező felesége, szabadon, egészségesen és másokhoz képest igen könnyen szülte meg mindhárom gyermeküket, vagyis korházon kívül, tehát orvosok, szülésznők és bábaasszonyok nélkül. – 1994-tól önállóan oktat metafizikát és asztrológiát az általa szervezett Csíkszerdai, Székelyudvarhelyi, Sepsiszentgyörgyi és Kolozsvári magyar nyelvű hallgató-csoportoknak. Magyarországon vendégelőadóként Komlón, Kaposváron, és Budapesten tartott előadásokat szórványosan, heti rendszerességgel a Soproni Gyermek és ifjúsági központban, egy éven át 2000 és 2001 májusa között. Asztrológiai – metafizikai tárgyú (főként a szabad – korházon kívüli – szülésre és egészséges gyermek-gondozásra, nevelésre vonatkozó tárgyú) cikkeit a cikkeit erdélyi újságok, lapok közölték, közlik (Áttekintő, Hargita Népe, Heti Hirdető, Udvarhelyi Híradó, Transzilván figyelő, Valóság), nagyobb lélegzetű tanulmányait a magyarországi www.asztrologus.hu, valamint a www.naturlap.hu című, internet- szakmai fórumok közlik folyamatosan. Irodalmi munkásságát folytatva, 2001 nyarán befejezi, majd többször újraírja A Bolond mennyországa című, 8000 oldalas beavatási regényét, majd azt követően, Horog és kereszt címmel folyamatosan írja a metafizikai napló-regényétt, amiből eddig 500 oldalnyi készült el.
