Ötvenéves a német nyelvterület legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott színésze. Az osztrák Tobias Moretti 1959. július 11-én született, a Rák jegyében.
Olaszos hangzású neve ellenére született osztrák, vagy ahogy ő maga vallja: tiroli. Tobias Loeb néven anyakönyvezték, s amikor a színi pályára került, felvette olasz származású édesanyja könnyebben megjegyezhető lánykori nevét. De addig sok minden történt az életében. Szinte az anyatejjel együtt szívta magába a természet szeretetét, és gyerekkorában úgy gondolta, felnőve ő viszi majd tovább a hegyek között megbújó kis családi birtokot. Ezért aztán mezőgazdásznak tanult. Mivel már korán megmutatkozott a zene iránti fogékonysága, közben szorgalmasan járt zeneórákra is. Tanárai tehetségesnek tartották, és tanácsukra a mezőgazdasági szakképesítés megszerzése után beiratkozott a bécsi konzervatóriumba. Fúvós szakon végzett, kürtön és oboán játszik. A bajor szimfonikusoknál kezdte a muzsikuséletet, de a szerelem pályamódosításra késztette. Beleszeretett egy színinövendékbe, és a színészet felkeltette az érdeklődését. Úgy érezte, ez az, amit csinálni szeretne. A szerelem hamar elillant, ő viszont elvégezte a müncheni színiiskolát. Bajorországban a szakma rövid idő alatt megismerte a nevét, és több bécsi színházba is meghívást kapott vendégszereplésre. Egyik ilyen alkalommal figyeltek fel a jó megjelenésű, vonzó fiatalemberre a filmesek, és felajánlották neki egy készülő tévésorozat főszerepét. Moretti gondolkodási időt kért, mert nem akarta egy vacak sorozatért otthagyni a színházat. Végül engedett a csábításnak, és nem bánta meg. A sorozat ugyanis a Rex felügyelő volt, amely minden előzetes várakozást felülmúló sikert aratott, Morettit pedig sztárrá tette, mivel a szériát Európa csaknem valamennyi országa átvette. “A szerencse fia vagyok! Válogathatok a szerepajánlatokból, és bármikor elbújhatok a világ szeme elől.” A népszerűség csúcsán mégis elbúcsúzott a szereptől. Mint mondta: a sorozatsztár nem létező foglalkozás. A hírnév ahogy a szárnyára kap valakit, ugyanúgy el is ejti. Úgy gondolta, ha a közönség valóban az alakítására, a tehetségére kíváncsi, akkor színházban is megnézi. Számítása bevált, csaknem tizenöt éve már a bécsi Volksoper tagja, és a színház jobbnál jobb szerepekkel kényezteti, és a filmrendezők is rendszeresen foglalkoztatják a legkülönfélébb szerepkörökben. A kutyás sorozat nemcsak arra volt jó, hogy a nevét ország-világ megismerje. Anyagilag sem járt rosszul, így megvalósíthatta gyerekkori álmát. Tirolban, nem messze a szülőfalujától vásárolt egy birtokot, amit lassacskán mintagazdasággá fejlesztett. Amikor csak teheti, maga mögött hagyja a nagyvárost, és rohan Tirolba, hogy saját kezűleg fejje meg a teheneit, edzésbe állítsa a lovait, és megörvendeztesse a kutyáját. Mindezt most már családostul teszi, 1997-ben ugyanis feleségül vette Julia Wilheim oboaművészt, akitől két gyermeke született: 1998-ban Antonia, 2000-ben pedig Lenz Valentino. “Szerencsés ember vagyok, hisz két olyan foglalkozásom van, ami egyben a hobbim is, és mindkettőt űzhetem életem végéig. Hisz a parasztok sem szoktak nyugdíjba menni, és az idősödő színészekre is vár nagyon sok szép feladat. Akkor lehet majd igazi karakterszerepeket játszani. De hát ez még messze van, most még a legszebb férfikorban vagyok.”
