A latin eredetű szóval azt jelezzük, ha valaki, mintegy meghazudtolva a fizika törvényeit, képes önerőből a levegőbe emelkedni. Ilyen történeteket már hallottunk varázslókról és boszorkányokról, illetve keleti másukról, jógikról, fakírokról.
Bár némely ?repülésről” kiderült, hogy valójában szemfényvesztés, és az illető jógi egy sállal eltakart karón ?feküdt”, azért az is rendes teljesítmény, hogy egy karó hegyén vízszintesen a levegőben tudjon maradni. Viszont jó néhány írásos feljegyzés tanuskodik arról, hogy az utóbbi néhány száz évben a civilizált világban – Európában, Amerikában is számos ember volt képes arra, hogy a föld fölött lebegjen. Elsősorban azok, akiknek a szellemisége is emelkedett volt. Ezért töbnyire a később boldoggá vált vagy szentté avatott egyházi személyek voltak képesek levitálni, ám nem csupán ők. Azok az emberek, akik lemondtak a világi élet hívságairól, idejüket elmélkedéssel, imával, filozofálással töltötték, bizony előfordult, akaratuk ellenére, arról nem is tudva, vagy szándékosan felszálltak a levegőbe. A tizenkilencedik században több ilyenről maradt feljegyzés.