Jó tulajdonságaink mellett mindannyian rendelkezünk olyan személyiségjegyekkel, melyeket korrigálnunk kell életünk során. Érdemes dolgoznunk önmagunkon, hiszen ez a lelki fejlődés alapfeltétele.
Bármennyire is próbáljuk fejleszteni önmagunkat, és igyekszünk megszabadulni árnyékos oldalunktól, olykor azzal szembesülünk, hogy bizonyos helyzetekben negatív érzések kerítenek hatalmukba bennünket. Emiatt nem kell szégyenkeznünk, hiszen az emberi természet eredendően magában hordozza a polaritást. Ami a legfontosabb, hogy felismerjük ezeket önmagunkban, és a szembesülés után képesek legyünk megérteni negatív érzéseink kiváltó okát. Amennyiben ez sikerül, tudatosabban küzdhetjük le az életünket hátráltató, saját magunknak kárt okozó személyiségjegyeinket.
1. Irigység és féltékenység
Az egyik leggyakoribb érzés, aminek kiváltó oka saját sorsunk összehasonlítása másokéval, ez pedig legtöbbször egy felszínes benyomáson alapszik.
Mikor féltékenységgel és irigységgel reagálunk más személyek sikereire, látszólag „ könnyebb” életére és elért eredményeire, valójában nem is gondoljuk végig, hogy saját személyiségjegyeinkhez hűnek maradva mi magunk nem vágynánk végigjárni a megirigyelt eredmény felé vezető utat, vagy alapvetően képtelenek is lennénk rá. Nem jártunk más cipőjében, tehát azt sem tudhatjuk, valójában mennyi fájdalom és nehézség bújik meg mások életútja mögött egy adott eredmény eléréséig.
2. Áldozati szerepkör
Sokan úgy gondolják, körülményeik és a környezetükben élő személyek miatt egyfajta áldozati szerepkörbe kényszerülnek, aminek az elfogadása egyet jelent a szabad akarat és a sosrsteremtő hatalom elvesztésével. Ha elhisszük, hogy saját sorsunk alakulásáért kizárólag a környezetünk a felelős, pusztán áthárítjuk a felelősséget másokra, ezzel pedig saját magunkat kényszerítjük alárendelt szerepkörbe. Magunk dönthetünk arról, hogy alakítani kívánjuk- e a körülményeinket, vagy azokat elfogadva és önsajnálatban elmerülve leértékeljük saját sorsvonalunk fontosságát.
3. Panaszkodás
Mindenkinek szüksége van arra, hogy az esetlegesen felmerülő problémáit megoszthassa és megbeszélhesse egy bizalmas, segítő és megértő hallgatósággal. Egy meghitt, baráttal vagy szakemberrel folytatott beszélgetés remek gyógyír nehéz helyzetekben, ugyanakkor a szüntelen panaszkodás úton- útfélen csak rabolja mások energiáját, és saját terheinken sem képes könnyíteni.
4. Vezeklés, önostorozás
Általában hosszú szenvedésteli életciklusok, és elhúzódó fájdalmas tapasztalatok után jellemző az önleértékelő magatartás, mikor az egyén elhiszi saját értéktelenségét, ezáltal pedig megérdemli a „ rosszat” . Ezt követheti a folyamatos önvád és vezeklés, ami csak tovább ront a helytelen önértékelésen. Ha hibákat követtünk el, meg kell bocsájtanunk önmagunknak és másoknak is, de nem szabad elhinnünk, hogy szenvedésre vagyunk kárhoztatva. Mindannyiunknak jár a boldogság, önkínzással pedig csak saját magunktól vesszük el egy szebb jövő esélyét.
5. Kudarckerülés
Mindannyian félünk a kudarctól, de pusztán a vereségtől való félelem nem óv meg minket a csalódásoktól. Ugyanúgy kárt okozhat lelkünkben a végig nem járt utak, vagy az elszalasztott lehetőségek emléke, mint egy tényleges csalódás megélése. Ha rálépünk egy ígéretesnek tűnő útra, van esélyünk a sikerre, ha viszont meg sem próbáljuk, mi magunk állunk a lehetséges eredmények útjába. Ez nem csak az élményektől és tapasztalatszerzéstől foszt meg minket, hanem a szellemi fejlődésünket is lehetetlenné teszi.
6. Függőség
Legyen szó akár egy személyről, rossz szokásról vagy egy elképzeléshez való ragaszkodásról, az erőteljes függés- függőség azt jelenti, hogy nem vagyunk szabadok, behatárolt a mozgásterünk. Ez azt jelenti, hogy jövőképünk csak egy általunk erősen behatárolt mederben lehet számunkra kielégítő, vagyis nem adunk lehetőséget egy elképzelésünktől eltérő, esetleg boldogító változásnak. Az univerzum sorsformáló ereje ezáltal csak csekély mértékben nyilvánulhat meg, hiszen egy rab is hiába szeretne elmenekülni a börtönéből, ha nem hajlandó levágni a láncait.
7. Szégyen
Sok olyan tulajdonságunk, viselt dolgunk vagy múltbéli élményünk lehet, ami szégyenérzettel tölt el bennünket, és emberfeletti erővel igyekezhetünk ezeket „elrejteni”.
Sokkal célravezetőbb és felszabadítóbb felvállalni azt, akik valójában vagyunk- voltunk, és tárgyilagosan hozzáállni a nem kívánatos dolgokhoz, mint rengeteg fölösleges energiát fektetni a rejtőzködésbe.
Ez is érdekelhet
A 7 legpozitívabb rezgésű tulajdonság
7 olyan, rendkívül pozitív rezgésű tulajdonságot szedtünk egy csokorba, melyek részünkké válva jótékonyan formálják lényünket, ezáltal környezetünket.
