Bizonyára mindenki ábrándozott arról, hogy képes belelátni mások gondolatába, megálmodja a jövendő történéseket. Aztán amikor szemtől szembe találkozik valakivel, aki azt állítja, hogy erre képes, gúnyos mosollyal csóválja a fejét…
A különleges képességekhez nem kell égi adottság. Még a gondolatolvasás vagy a jövőbe látás is feléleszthető képesség, hiszen ott szunnyad mindenkiben.
Gyerekszemmel – az aura
A gyerekek például még látják az aurát, és sokan közülük még emlékeznek az előző életükre is. Csak hát amit mondanak, rajzolnak, mesélnek, azt a “racionálisan gondolkodó” felnőttek képzeletnek, gyermeki fantáziának nevezik, és anélkül, hogy meghallgatnák, odafigyelnének rá, elkezdik átformálni a gondolkodását: „Okos kislány nem mond ilyen butaságokat, még hogy a mama feje zöld, a nagyapáé meg piros?” A gyerek nem érti, hogy amit ő lát – a testet körülvevő színes felhőt –, a többiek miért nem látják.
Aztán szép lassan elsorvad ez a képessége, mert nem használja, igyekszik nem is észrevenni, próbálja a felnőtteket utánozni, hogy mielőbb maga is felnőtté váljon.
Felnőtté, aki fejcsóválva hallgatja, hogy a barátnője aurafotót készíttet, és a színes energiafelhő olyan színű, mint amilyennek a négyéves kislánya rajzolta minap a fejét.
Ekkorra már teljesen elfelejtette, hogy egykor ő is ilyen színes alakokat rajzolt. Felnőttként szemfényvesztésnek tartja az egészet. És hitetlenkedve csóválja a fejét akkor is, amikor az auraelemző pusztán „rápillantásból” elkezdi sorolni az egészségi problémáit, amelyek nem a gyógyszeres kezeléstől fognak elmúlni, hanem akkor, ha kiszakad abból a környezetből, ahol nap mint nap gyengül az aurája, annyira, hogy már átengedi a negatív energiákat. És oda az egészség, a boldogság.
Mi a boldogság?
A pillanat harmóniájában feloldott érzelmek, biokémiai reakciók a testben. Életünk olyan szerves része, mint az életösztön, a fájdalom, az emlékezés és felejtés. A boldogság az elégedettség túlkapása, ami a pszichológiában viszonyításon alapul. Ha hangulatunk tükrében egy velünk azonos társadalmi szinten lévő, de nálunk hátrányosabb pozícióban időző emberhez hasonlítjuk magunkat, a legtöbb esetben elégedettséget, megnyugvást érzünk.
Érdekes módon a nálunk jóval alacsonyabb vagy magasabb társadalmi réteghez nem is igen mérjük magunkat, nem érzünk semmit. Biológiai szempontból a boldogságot úgy határozzák meg, mint azt a pillanatot, amikor az agyban endorfin szabadul fel, ami euforikus érzést kelt és csökkenti a fájdalmat. És ma már az is tény, hogy vannak „boldogabb” génálománnyal rendelkező emberek, s a tudósok arra is rájöttek, hogy a „bal agyféltekés” emberek pozitívabbak, mint a jobb agyféltekét használók.
Saját életét könnyíti meg az, aki elhiszi, elfogadja, amit elődeink ránk hagyományoztak a profetikus üzeneteikben, szent szövegeikben, illetve szájhagyomány útján és a naptárrendszerek kódjaiba rejtve: „És az ige testet ölt.” Aki vallásos, az isteni teremtést olvassa csak ki e bibliai tanításból, pedig sokkal többet üzen. Azt akarja tudatni a később születőkkel, az utókorral, hogy a gondolattal teremteni lehet. Befolyásolni a környező világunkat, de leginkább saját magunkat. A gondolat materializálódik.
A negatív gondolatok, negatív eseményeket szülnek, a pozitív gondolatok „bevonzzák a jót” az ember életébe. Aki megtanulja uralni a gondolatait, az uralni tudja a jövőjét is. És ehhez nem kell sámánnak lenni, elég csak hinni a csodákban.
Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
