Szellemi segítők, vagy a középkori festményekről visszaköszönő puttók? Vajon kik ők valójában? Paulinyi Tamás cikkének 2. részét olvashatjátok!
A cikk első részét itt olvashatjátok!
Az angyalok aranykora
A biblikus idők angyalai Isten szolgái és egyben közvetítői is voltak az emberek világa felé, lakóiként a Mennynek és látogatóiként a Földnek. Ez a kép legalábbis meghatározó volt a régi korokban az Úr szárnyas hírnökeivel kapcsolatban. Szerepük azonban más volt, mint a modern ezotériában, hiszen alapvetően nem őket keresték az emberek, hanem ők keresték meg az embereket. Az angyalok eleve Isten szolgái és dicsőítői lévén, így nem az emberek szolgái voltak, sőt azok számára – a kivételes, Isten által rendelt megjelenésektől eltekintve – láthatatlan lényként léteztek.
Az epifániák (angyali felbukkanások) is jobbára a biblikus szereplők, vagy a mélyen hívők számára adattak meg, ezeket az angyali üdvözleteket ábrázolják például a középkor emlékezetes festményei. Az angyalok megjelenhettek ezen kívül szélként vagy tűzként is, de fényeskedhettek a dicsőség és a hatalom elvont formájában, illetve realizálódhattak éppen tökéletesen emberi alakban is. A vallási hagyományok szerinti szerepük azonban mégiscsak a mennyei szolgálatra irányult, ahol Isten mellett külön hierarchiákba rendeződtek.
A mennyország embertől távoli szférái azonban nem voltak mentesek az emberekre jellemző tökéletlenségtől, így fordulhatott elő például az a lázadás, aminek eredményeként Lucifer – aki eredetileg szintén Isten arkangyala volt – nemcsak a mélybe taszítatott, de az engedetlenség mitikus alakjaként egyenesen a poklok urává vált, akit ezek után már a gonosszal, a sátánnal azonosítanak. Az „égi háborúktól” és a szövevényes teológiai elemzésektől eltekintve számunkra mégis fontosabb lehet az angyaloknak az emberi lélekben tükröződő, megváltó jelentősége.
Az angyalok emberré válnak
Modern kultúránk az angyalok felé gyakran újszerű gondolatokkal fordul, lényüket az emberi oldalukról közelítve meg. A közelmúlt idevonatkozó híres filmművészeti alkotásai, mint a „Berlin felett az ég”, vagy az ennek gondolatiságával szinte teljesen azonos adaptáció, az „Angyalok városa”, az angyalokat már olyan köztes lényként ábrázolják, akik a földi világ felé fordulva az emberi létet sóvárogják. Mindkét történetben egy-egy olyan „alászállást” követhetünk végig, ahol őrangyalok esnek szerelembe és választják a halandóságot, feláldozva érte öröklétüket.
Ebben a mélyen emberi ábrázolásban, mégiscsak angyali üzenet testesül meg, vagyis maga a szeretetteli áldozathozatal. Ez pedig az angyalok elérhetetlen távolságban létező, elvontan metafizikai látomásával szemben fontos üzenet, sejtetve akár azt is, hogy az angyalok arcát, egymás arcaiban ismerhetjük meg. Mégsem jelenti ez azt, hogy valami isteni fensőbbséget rántanánk oktalanul a földre, sőt, mai korunk emberének, így nagyobb lehetőséget és felelősséget jelenthet a spiritualitást önmagán keresztül megélnie és felfedeznie.
Visszatértünk vajon ezekkel a gondolatokkal ahhoz, hogy az angyalokat magunk teremtjük? Nem valószínű, hogy ez a kérdésre a válasz. Az angyali, ebben az esetben inkább lelki minőség, függetlenül annak eredetétől. Ezt a jelképes tartalmat viszont megint csak érdemes mélyebben megvizsgálnunk, mert saját lelkiségünk és etikai szemléletünk tükröződik benne.
Az angyalok hazatalálnak
Kinek mit jelentenek ma az angyalok? Ezt a jelentést – túl az eredendő személyes meggyőződéseken – manapság erősen befolyásolja az, az ezotériában kialakult angyalkultusz, ami a bevezetőben idézett módon, időnként megbocsáthatóan gyermeki szinteket ér el. Itt nem is elsősorban az olykor bájosan giccses megjelenítésekről van szó – esztétikai értékrendjeink szubjektívan különbözők – hanem például az őrangyal fogalmának erősen leredukált, naiv félreértelmezéséről.
Rilke angyalai némán és láthatatlanul állnak sorsunk mögött, a gondviselés, pedig mindig is türelmes szülőként őrzi lépteink. A régmúlt időkben az angyalok ritka vendégként jelentek meg az arra kiválasztottnak, ma inkább mintegy rendelésre várjuk segítségüket. Ahogyan manapság az imák is inkább egy bevásárló listára kezdenek emlékeztetni, az angyalokba vetett hit is egyfajta olyan segélyszolgálat hangulatát idézi, ami apróbb elakadásoknál is bármikor hívható. Az őrangyalok szerepe a parkolóhely keresésben vagy a fizetésemelésben, inkább hasonlít a kabalamacikhoz kötődő elképzelésekhez, mint az Isten felé forduló alázathoz, ami a sorsot derűs bizalommal fogadja el.
Ha pedig az angyalokat csupán a pozitív programozás játékos jelképének látjuk, ne felejtsük el, hogy a fogalom igazi jelentése mélyebb tudatállapotok magasabb szintjeihez kötődik, amit csak ott és úgy élhetünk át, így a jó tündérek az emberi jóság, a segítő angyalok pedig az emberi segítőkészség allegóriáiként valóban segítenek minket, ha az ég szárnyas hírnökeiként a lelkünkben hagyjuk hazatalálni őket.
Ajánlott tartalmak
