Az ősi kultúrákban hittek abban: a kimondott szavakkal teremteni, de akár rombolni is lehet. Nem hiába bíznak annyian az ima hatalmában.
A mantra tudománya Indiában, majd a tibeti buddhista kolostorokban virágzott mint a jóga egyik ága. Innen indult a múlt században világhódító útjára, nem mindig avatott mesterek közvetítésével. A hagyomány szerint a „szent szót” egymás után 108-szor kell kimondani, mert ennyi szeme van a tibeti rózsafüzérnek. Ám a hatás nem a mennyiségtől, hanem az egyén szellemi magatartásától, lelki érettségétől függ! A beavatottak szerint ezt a hangot nem a fül, hanem a szív hallja meg. Itt nyílnak meg a rejtett kapuk, amelyeken át beáramlanak a leírhatatlan lelki élmények. A szent szavak bírhatnak elvont, mély tartalommal, lehetnek rövid, bölcs mondások, némelyikük csupán misztikus hangok sorozata, jelentős részükben pedig látszólag nincs semmi logika. Leghíresebb közülük az „om ma-ni pad-me hum”; a hat szent szótag jelentése: „igazi gyöngy lótuszkehelyben”.
Kilendítenek a hétköznapokból
Minden mantra egyedi. Az adott ember lelki alkatától függ tehát, neki milyen rezgésszámú felel meg a legjobban. Az imák célja az, hogy megpendítsék a lélek húrjait, és rezgésük olyan erőket keltsen életre, amelyek azonos hullámhosszon rezegnek a világmindenséget alkotó energiákkal. A mantrák lehetnek teljesen hétköznapi szavak is. Alfred Tennyson, a neves 19. századi angol költő például saját nevének ismételgetésével került a misztikusok által jól ismert elragadtatott állapotba.
Om – a szent szótag
A szanszkrit eredetű mantra szó a hiedelem szerint a teremtés jelképe, magában rejti a mindenség alapelvének értelmét, illetve elvezet a legmagasabb rendű tudat megismerésének állapotába. A jógaközpontokban élő szerzetesek és a világi tanítványok reggelenként a rituális tisztálkodás után egy szent szótagot mondogatnak. Az „aum” szó három hangját ejtik ki egyben (om), hosszan rezegtetve az m hangot. Ezt a reggeli gyakorlatot már nem saját lelki fejlődésük érdekében végzik: a kiejtett szóban összegyűjtött erőt a világ négy égtáján élők felé irányítják. Ezzel segítenek minket a lelki békénk, illetve ezzel együtt az egész világ békéjének megteremtésében és megőrzésében.
A belső erő felébresztése
A mantra nem varázsszó, önmagában nincs benne energia. Lényege és titka, hogy kimondójának erejét célirányosan összpontosítja mondjuk egy bizonyos vágyra vagy problémára. Hasonlóan működik tehát, mint az üveglencse, az sem tartalmaz hőt, de helyesen alkalmazva összegyűjti a napsugarak hőenergiáját. Ez az erő nem külső tényező, ott szunnyad minden ember tudatának, lelkének mélyén, és a szorgalmas gyakorlás, a szent szó ismételgetése hívja elő rejtekéből. A tapasztalatok szerint ez a tevékenység növeli a fizikai-lelki erőt, megőrzi vagy javítja az egészséget – különösen a szemre hat jótékonyan –, és frissen tartja, élesíti az elmét.
A mantrajóga legfőbb célja azonban ennél jóval több: megnyitni az utat a világmindenséget alkotó végtelen erőforrás előtt, amelynek tudatosan vagy tudatlanul mindnyájan részei vagyunk.
