Bár sokan elutasítják a lélekvándorlás lehetőségét, több keleti filozófia ideológiájának alapja a lelkek újbóli, folyamatos testet öltése. Ezoterikus szempontból, vallástól függetlenül a lélek, a testben és a testtől különválva egyaránt egy erőteljes energiamező.
Az energiamegmaradás törvénye kimondja, hogy semmilyen energia nem vész el, hanem csupán átalakul. A lélek sem vész el a földi léttel. De vajon milyen bizonyítékai és magyarázatai vannak a lélekvándorlásnak?
21 gramm
A lélekenergia súlya. Vizsgálatok sokasága bizonyítja , hogy az elhalálozás utáni testsúly átlagosan ennyivel válik könnyebbé az élőhöz képest. Bár ezt okozhatja bizonyos élettani folyamatok leállása, a vizsgált testek különböző alapsúlya miatt százalékosan eltérő súlyvesztés lenne indokolt.
Ezt a megfigyelést, és az energiamegmaradás törvényét figyelembe véve, vajon mi történik a lélekkel a test halála után? Ha képes újra testet ölteni, vajon ugyanaz a lélek születik le teljes egészében, és a korábbi életek, történések fellelhetőek maradnak ebben az energiamezőben? Illetve, hol időzhet a lélek a leszületések közötti időben?
Számtalan dokumentált történet látott napvilágot, amelyben gyermekek, vagy hipnotikus tudatállapotba vitt személyek sajátjuknak gondolt emlékeiket mesélik el olyan egzakt régmúltbéli tényekkel, melyekhez racionális, informatív módon nem juthattak hozzá. Az eddigi kutatások alapján erre kétféle magyarázat is létezhet, egy spirituális és egy biológiai. Az első alátámasztja a reinkarnáció lehetőségét, a második pedig a DNS szerepét veti fel.
Spirituális megközelítés
A teória szerint a test halála után a lélek rövid ideig még földközelben, az asztrálsíkon bolyong, és földi emlékeit feldolgozva felkészül az átkelésre felsőbb dimenziókba. Hacsak az elhalálozás nem traumatikus körülmények között zajlik, amit a lélek nehezen tud feldolgozni, általában 3-4 hét elteltével megtörténik az újraegyesülés a kozmosszal. A halál pillanatában a lélek rezgésszintje meghatározhatja, hogy alacsonyabb vagy magasabb energiaszintű dimenziósíkra vándorol a lélek. A békés lélekkel, megnyugvással történő eltávozásra ezért is fektetnek szinte minden vallásban és filozófiában nagy hangsúlyt.
Ebben a köztes létben tulajdonképpen energiát, információt cserél az adott dimenziósíkon, tehát szerzett élményeit, tapasztalatait megosztja a kozmosszal, és részesül annak tudástárából, így felkészülve a következő leszületésre.
Az univerzum célja a fejlődés és információgyarapítás. Erre pusztán egy fizikális anyag nélküli energia képtelen lenne, szüksége van egy materiális testre, mely a tapasztalatszerzést lehetővé teszi. Ezért joggal merül fel a kérdés egy előző életek felkutatására irányuló utaztatás során, hogy a hipnotikus állapotban átélt és elmesélt történések valóban a lelkünk egy korábbi testben való életéből származnak, vagy a kozmikus információcsere által kerülhettek a birtokunkba lelkünkhöz tapadt külső energiák átvételével?
A titok a DNS-ben rejlik?
A második, kézzelfoghatóbb magyarázat a DNS- t helyezi a középpontba.
Köztudott, hogy a DNS, mint biológiai örökítő anyag őseink fizikális- és személyiségjegyeit hordozza és kopírozza. Újkori kutatások egyre inkább valószínűsítik, hogy DNS-ünk akár felmenőink szignifikáns emlékeit is képesek lehetnek hordozni, ami különböző mélytudatszinteken lehívható, és tulajdonságaikon kívül élményeiket is érezhetjük sajátunknak. Több előző életre vonatkozó elbeszélés kapcsán a családfakutatás bebizonyította, hogy távoli rokoni kapcsolat állhatott fenn az alany és emléklenyomatot adó személy között.
Akár a spirituális, akár a biológiai magyarázatot fogadjuk el, mindenképpen csodálatos megtapasztalásban részesülhetünk ennek átélésekor.
Ez is érdekelhet
Sors vagy szabad akarat: vajon mi magunk írjuk az életünk könyvét?
Vajon milyen mértékben lehetünk urai és teremtői életutunknak? Egy eleve elrendelt sorsvonalat követve engedelmeskedünk a ránt rótt életfeladatoknak, vagy hatalmunkban áll gyökeresen változtatni létünk alakulásán?
