Mindenki hallott már a Loch Ness-i szörnyről vagy a Himalája titokzatos óriásáról, a jetiről. De vajon igazak lehetnek a leírások? Biztos magyarázat nincs, csak teóriák…
Évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget a számunkra ismeretlen teremtmények léte, és még ma is rengeteg olyan vidéke van a Földnek, amit nem térképeztünk fel. Az őskori teremtéstörténetekben és az ókori mitológiában lépten-nyomon különös lényekbe „botlunk” – ki ne ismerné a kentaurokat vagy a tenger mélyének titokzatos szörnyeiről szóló meséket? De vajon van bármilyen valóságalapja ezeknek az elképzeléseknek?
A tó lakója
A Loch Ness-i tó a Skót-felföldön, Great Glenben található. A szörny első felbukkanásának időpontja a VI. századra tehető. A Szent Kolumbán nevű hajó legénysége kimenekített egy úszót a megállapíthatatlan fajtájú, vízben támadó lény karmai közül. Bár az esetet követően sokan tapasztaltak megmagyarázhatatlan jelenségeket a tó különböző pontjain, a különös szörny története mégis hosszú évekre feledésbe merült.
1933-ban a tó körül könnyen bejárható útvonalakat alakítottak ki, ekkor a turizmus is felélénkült a térségben. Az ide látogatók közül sokan számoltak be egy hosszú nyakú, óriási teremtményről, sőt 1934-ben sikerült lencsevégre is kapni a titokzatos lényt. Igaz, a fotóról jóval később kiderült, hogy hamisítvány, de a pletykák szárnyra kaptak, és a szörny története – aki időközben a Nessie becenevet kapta – bejárta a világsajtót.
Több teória is létezett vele kapcsolatban: az egyik, hogy valójában egy, az őskorból „itt ragadt” dinoszaurusz, a másik, hogy a tó mélyén lehet egy alagút, ami összekapcsolja Nessie otthonát az óceánnal. Bár az elképzelések különböznek, a beszámolók nagyon is hasonlítanak. 1993-ban két szemtanú is látta a hosszú nyakú, zsiráfszerű lényt körbe-körbe úszni a tóban. Azonnal elrohantak fényképezőgépért, de mire visszaértek, a lény – és vele együtt a bizonyíték is – elúszott. A szemtanúk a BBC-nek is nyilatkoztak, és nagy port kavaró riport született az eseményből.
A mélység szörnyei
Nemcsak Nessi tartja izgalomban évszázadok óta az embereket. Földünk 60 százalékát víz borítja, és mindmáig sok az ismeretlen faj az óceánok mélyén. Nem csoda hát, hogy a hatalmas és bejárhatatlan tengerekhez, óceánokhoz rengeteg titokzatos észlelés kapcsolható.
Az ókor és a középkor embere hitt a vízi szörnyek létezésében. Ám a későbbi évszázadokból is sok beszámoló maradt fent. 1734-ben például egy grönlandi misszionárius, bizonyos Hans Egede készített feljegyzéseket egy szörnyről, amelynek teste három nagy hajó méretével vetekedett. A lény felbukkant a vízből, majd alámerült.
Lorenz von Ferry kapitány az 1700-as években számolt be egy hatalmas tengeri kígyóról Norvégia partjainál. Az állatnak állítólag hatalmas feje, nagy, fekete szeme és hosszú, fehér sörénye volt. 1901-ben a Grangense nevű hajó matrózai szemtanúi voltak egy óriási, krokodilszerű lényt felbukkanásának, amely legalább 15 cm-es fogakkal rendelkezett.
De nem kell száz évet visszautaznunk az időben a beszámolókért. Az 1970-es években az angliai Cornwall partjainál sokasodtak meg a rejtélyes észlelések, a szemtanúk egy 3 méter hosszú, nagy, zöld szemű, hosszú nyakú állatról vallottak.
Óriásmajom
A filmekben, könyvekben sokszor feldolgozott jetilegenda a Himalájához köthető, de szerte a világban léteznek történetek óriási, majomszerű lényekről, melyek az erdőkben, barlangokban megbújva töltik titokzatos életüket.
Az első médiabeszámolók az 1800-as évekből származnak. A Bengáli Ázsiai Társaság lapjában jelent meg egy cikk egy utazóról, aki azt állította, hogy Nepálban a kísérőivel láttak egy hatalmas, két lábon járó, szőrös lényt. 1914-ben egy brit katonatiszt ugyanitt hatalmas lábnyomokat talált, amelyek nem kapcsolhatóak egyetlen ismert lényhez sem. Egy utazó, aki a Mount Everest-expedíción vett részt 1923-ban, magasan a csúcsok közt látott menetelni néhány hatalmas alakot. Mikor két nap múlva elérték a különös helyszínt, rengeteg furcsa nyomot találtak.
A tibeti kolostorokban számos festmény létezik a jetiről. A különös lény állítólag hatalmas testi erővel bír, és hihetetlenül jól rejtőzik el az avatatlan tekintetek elől.
Saját szavuk van rá
A jeti olyannyira ismert jelenség, hogy bizonyos kultúrákban saját neve is van az óriási, majomszerű lénynek. Az ausztrál őslakosok yowie-nak hívják, Észak-Amerikában gogoteként ismert, Szibériában almastinak becézik.
