Míg a vonzás törvényét tudatosan vagy tudat alatt több életterületen is könnyebben alkalmazzuk, az ideális partner bevonzása tűnhet a legnagyobb kihívásnak.
Életünk egyik legfontosabb szegmense a személyes és karriercélok mellett a társkapcsolatok kialakítása és keresése, hiszen sorsunkat nagy mértékben befolyásolja, milyen társ kerül mellénk. Mindannyian vágyunk egy igazi társra, akivel egymást kiegészítve, szeretetben és kölcsönös bizalommal élhetjük meg a mindennapokat.
Miért alakul vajon sokszor másképp a valóság, és harmonikus viszonyok helyett inkább kaotikus, problémákkal és komoly kihívásokkal teli helyzetekbe csöppenünk? A megoldás kulcsa bennünk, és a hiteles önismeretben, reális vágyakban rejlik.
Az „Igazi”
Az „Igazi” társ megtalálására irányuló vágy alapvető ösztönünk, azonban rendkívül kevés pozitív példát láthatunk magunk körül, akiknek egy élethosszon át sikerült kialakítaniuk egy időtálló, jóban- rosszban is fennmaradó párkapcsolatot. Ennek oka saját lényünk, és az aktuális igényeink folyamatos változása, amit kevés esetben tud szinkronban követni a partnerünk.
A legtöbb, évtizedekig fenntartott párkapcsolatot gyakran a külső körülmények, és a komfortzónából való kilépés félelme tartja össze, nem pedig a társak egymás melletti elköteleződése és a kölcsönös fejlődés.
Mi határozza meg, hogy milyen partnert vonzunk be?
Tulajdonképpen kétféle társkapcsolatot különböztethetünk meg: a tanító, fejlesztő típusúakat, melyek csak egy adott életszakaszt kísérnek végig, illetve az időtálló, kölcsönös fejlődésre alkalmas mély viszonyokat, melyek több életcikluson át fennmaradnak.
A tanító, hiánypótló kapcsolatokat és azok bevonzását a következők jellemzik:
Általában az egyén átmeneti életszakaszban van, és erős hiányt érez az életében. Gyakran menekülési kényszer is fennáll, hogy az adott élethelyzetéből mihamarabb kikeveredjen valamiféle húzóerő hatására.
Olyan körülményekre, vagy tulajdonságokra vágyik, melyekkel saját maga nem rendelkezik, illetve azokat külső hatás nélkül önmagában, körülményeiben kifejleszteni nem tudja. Ilyenkor a pár bevonzása a hiányérzet talaján jön létre, és a másik fél eltérő tulajdonságai, életvitele, szociális háttere egy teljesen új, felrázó impulzust ad.
Az ilyen típusú kapcsolódásoknál nem a hasonlóság, hanem a különbségek dominálnak. Ezáltal változunk, tanulunk és fejlődünk, új személyiségjegyek alakulnak ki bennünk. Viszont hosszú távon ezek a különbségek nehezen áthidalhatónak bizonyulnak, és idővel mindkét fél a saját, alapvető programja alapján kezd újra működni, ami megoldhatatlan konfliktusokhoz vezethet.
Ebben az esetben egyik, vagy mindkét fél súlyos kompromisszumot köt a kapcsolat fenntartásának érdekében.
Mikor vonzzuk be sikerrel azt a partnert, aki valóban illik hozzánk, és akivel képesek vagyunk kölcsönösen fejlődni?
Amikor mi magunk erős önismerettel és hiteles énképpel rendelkezünk, párkeresési szándékainkat pedig nem a pillanatnyi hiány vezérli. Azokat a tulajdonságokat , amelyekre vágyunk egy társban, először magunkban alakítjuk ki.
Nem csak azt helyezzük a fókuszba, hogy mit szeretnénk kapni, hanem annak is tudatában vagyunk, mit vagyunk képesek nyújtani a másik fél számára.
Egységben gondolkodunk, és tisztában vagyunk a saját hibáinkkal, erényeinkkel- szeretjük önmagunkat ugyanannyira, amennyire a hozzánk illő társat is fogjuk. Figyelmünket a hasonlóságok felismerésére irányítjuk, a közös morális értékrend és azonos világnézet rendkívüli fontossággal bír.
Tudjuk, hogy nem szeretnénk önelvesztéssel járó, rossz kompromisszumot kötni, ugyanakkor nem a tökéletest keressük, hanem akinek a hibáit képesek vagyunk elfogadni és szeretettel tolerálni. A hasonlóságok, közös keresztmetszetek teszik lehetővé, hogy a kapcsolat nagy viharokat is túléljen, és akár hosszú időn át kísérjük végig egymás életét.
Ez is érdekelhet
Béketeremtő gyertyamágia
A béketeremtő, illetve békülést elősegítő gyertyamágia fehér mágiának számít. Gyógyító, sérelmeket feloldó beavatkozásról van szó, mely lelki egyensúlyunk visszaállítását célozza meg.
