Telepátia és jövőbelátás – Hogyan vizsgálják a pszi-képességeket?

Telepátiakísérlet Ganzfeld módszerrel

Az érzékszerveken túli észlelések vizsgálatának számtalan módszere létezik, ezek közül a Szintézis PSZI-Laborban a telepátia kutatásához a Ganzfeld módszert használjuk. Egy ilyen kísérlet menete a következő:

• A telepatikus adó és vevő egyaránt részt vesz egy relaxációs programban, aminek célja a tudat elcsendesítése és lehetőség szerinti kiüresítése. A készülék ehhez egy maszkon és egy fejhallgatón keresztül 3.5 HZ-es fény és hangjeleket ad kb. negyedórán keresztül, ami az agyhullámokat a félálmokhoz hasonló théta szintre lassítja, egyben az agyféltekék szinkronizációját is segíti a kísérlethez ideális tudatállapot kialakulásához.
• Ezt követően a hang- és fényszigetelt izolációs szobában, a vevő egy diffúz fényáteresztő maszkot kap, amit tompa vörös fénnyel világítunk meg, így az egész látóterét egy egyenletes ködszerű vörös fény tölti ki, amiben könnyebb a telepatikus észleleteket vizualizálni.
• Mindeközben az asszisztens egy számítógépes programmal kiválaszt egy borítékot egy általában húszas sorozatból, amelynek minden borítékjában négy-négy egymástól különböző kép található. A kiválasztott borítékból szintén géppel sorsolja ki a célképet, amit a másik helységben fekvő adó elé függeszt – ez lesz a kísérlet célképe.

Minderről a vevőnek és a vele egy szobában lévő kísérletvezetőnek természetesen semmilyen információja nincs, így a kép milyenségét illetően csak a vevő pszi benyomásaira támaszkodhatunk. A kísérletvezető instrukciói arra irányulnak, hogy a vevő ne próbálja sem a logikáját, sem a szokványos fantáziáját használni, hanem inkább csak hagyja felbukkanni a képi érzéseit.

Az is fontos, hogy ezeket a formai és hangulati benyomásokon túl ne próbálja értelmezni: ilyenkor nem az a fontos, hogy mi van a képen, hanem az hogy milyen a kép. A vevő beszámolóját az adó számára is kihangosítjuk, ami arra ad lehetőséget, hogy a téves részekkel szemben a helyes információkra gondolatilag „ráerősítsen”.

• A vevő benyomásait a kísérletvezető leírja és időnként visszaolvassa, majd a szóbeli szakasz végeztével és a maszk levétele után arra kéri a vevőt, hogy a főbb elemeket rajzban is rögzítse.
• Ezután az asszisztens jelzi a boríték számát a kísérletvezetőnek, aki az izolációs helységben lévő azonos tartalmú másodpéldányból a vevő elé kirakja az abban lévő négy különböző képet, anélkül hogy bármelyiküknek is logikus támpontja lenne arról, hogy közülük melyik szerepelt célképként.
• A vevő a leírtak, a rajza és az emlékei alapján rangsorolja a képeket, első helyre teszi azt, ami legjobban hasonlít a korábbi benyomásaira, következőként a még szintén hasonlónak mondhatót, majd harmadik és negyedik helyre a kevésbé és legkevésbé hasonlót. A visszavonhatatlan rangsorolás után az adó és az asszisztens is megjelenik és közlik, hogy melyik volt a célkép, illetve a résztvevők megbeszélik a kísérletben megélt tapasztalataikat.

Láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel az eredmények statisztikailag könnyen értékelhetők, minél hosszabb az egyedi sorozat, annál markánsabban jelentkezhet a telepátia működése. Ha csak a véletlen egyezések jelennének meg „találatként”, akkor például egy kétszáz próbából álló kísérletsorozatban az első helyre rangsorolt képek száma ötven körül mozogna, a négy kép közül ugyanis minden negyedik próbában számíthatnánk egyezésre. A valóságban ez a huszonöt százalék helyett általában harmincöt-negyven százalék körül mozog, laborunk sikerességét példázza, hogy a mi kísérleteink hosszú távú eredményessége megközelíti az ötven százalékot, ami nemzetközi szinten is magasan kiemelkedőnek számít.

Táv- és jövőérzékelés számítógépes tesztekkel

A nem kevésbé jelentős távérzékelés (clairvoyance) és a jövőérzékelés (prekogníció) számítógépes vizsgálata a Ganzfeld módszernél jóval egyszerűbb módon zajlik, így egyfajta ráhangolásként ezek a laborunkban általában a telepátia kísérletet előzik meg. Ugyanaz a program két üzemmódban is használható, (táv- vagy jövőérzékelés) az alany számára a feladat gyakorlatilag változatlan.

• Az egyik kísérlettípusban a monitoron egy mandala látható, ami eredetileg a buddhista vallásgyakorlatok koncentrációs és meditációs eszköze volt, a koncentrikus ábra egyébként itt is a tudati elmélyülést segíti.
• A feladat az, hogy az egér gombjának megnyomásával a kísérlet alanya az egyszínű mandalát átmenetileg színessé varázsolja, aminek az esélye ötven százalék, ugyanis az eredményt egy véletlenszám függvény állítja elő, és ha nem léteznének paraképességek, a végeredmény hosszú távon valóban ez is lenne, vagyis a harminckét gombnyomást engedő próba nagyjából tizenhat találattal végződne. Sejthetően ez nem így van, a tehetségesebb alanyok akár huszonnégy találatot is elérnek, de rendszeresen teljesítenek a véletlennél szignifikánsan többet.

A távérzékelési verzióban a talált-nemtalált állapotok véletlenszerű sorrendben váltják egymást másodpercenkét x-szor, anélkül természetesen, hogy erről bármiféle észlelhető információt kapnánk, logikailag mégis elképzelhetőnek tűnik, hogy a tudatunk valamiféleképp „belelát” ezekbe a változásokba, és a gombot, ha öntudatlanul is, ennek alapján nyomjuk meg a helyes időpontban. Hogy ez mennyire nem így működik, arra világít rá a program jövőérzékelési üzemmódja, ahol a gombnyomásig semmi sem történik, annak hatására azonban egy matematikai véletlenszám-függvény generálja az eredményt, amire elméletileg a mikropszichokinézis, vagyis a véletlenek tudati befolyásolása sem hat.

Ha valaki mindezt bonyolultnak érzi, az jól érzi, ugyanis itt a plusz találatok ténye minden okságot felborít, ahogy a prekogníció általában is. Leginkább úgy tűnik, hogy a tudatunk ilyenkor sűrűbben „lép be” abba a valóságba, ahol az eredmények az elvárásának megfelelőek, de ez már az időben párhuzamos, alternatív valóságok létének nehezen vonatkoztatható lehetőségét veti fel. A kutatásaink célja elsősorban mégsem ennek tisztázása, hanem azoknak a lelkiállapotoknak a feltérképezése és tudatosan használhatóvá tétele, amelyek a pszi képességeket is integráló intuitív gondolkodás és cselekvések alapját jelenthetik. Talán nem is annyira meglepően, ezek azokkal a pozitív érzelmekkel és lelkiállapotokkal írhatók le, amelyekhez többek között a nyitott elfogadás, a görcsösség nélküli elvárás és a tétnélküli játék képessége tartozik. Valljuk be, ez már önmagában sem kevés…

Ismerd meg a paraképességeidet és használd a mindennapokban!

Készségfejlesztés, önismeret, elmélet és gyakorlat neves előadókkal, egyéni pszi-felmérés és páros pszi-foglalkozások a Szintézis PSZI-Laborban.

A SZINTÉZIS Szabadegyetem 2018 októberében – huszonkettedik tanéveként – elindítja megújult PSZI-Modul képzését. Oktatásunk idén a gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, amihez frissen korszerűsített parapszichológiai laboratóriumunk is komoly hátteret biztosít a hallgatók számára. Havonta megtartott iskolai hétvégéink vasárnapi foglakozásai szintén a résztvevők pszi képességeinek felmérését és fejlesztését célozzák, egyéni, páros és csoportos gyakorlatokon keresztül. Szintén a vasárnapokon rendszeres közös meditációs-, jóga- és holotropikus légzés gyakorlatokat végzünk, amelyek egy érettebb önismerethez biztosítanak vezetett utat hallgatóink számára.

Bővebb információért kattints ide!