Jóslások, jövendölések, próféciák, az emberi kultúra kezdetektől ismerős fogalmai. De vajon hihetjük-e, hogy a jövő látása létezik, és elfogadhatja-e racionális világunk is a lehetetlen tényét, hiszen a jövőérzékelés teljes mértékben ellentmond az időről alkotott tapasztalatainknak.
A jövő kifürkészhetetlensége létünk és sorsunk tartós talánya. Mindennapi megfigyeléseinkből alkotott logikus előrejelzésekkel persze jó eséllyel jósolhatunk meg számtalan majdani eseményt, ennek közismert alkalmazását jelentheti akár a csillagászat tudománya is, ami már az ókori időkben is segítette például a mezőgazdasági tevékenységek optimális időzítéseit. A bolygók mozgásai és a csillagképek égbolton tapasztalható kiszámítható változásai azonban nem jellemzik az élet hihetetlenül összetett folyamatait, amelyekben a váratlan véletlenek is komoly szerepet játszanak. A jóslás technikái így soha nem is a logikus következtetésre, hanem vagy a jövő közvetlen „látására”, vagy valamilyen közbeiktatott analógiafolyamat értelmezéseire épültek.
Az előzőekhez tartoznak a jövőlátó álmok, a különféle transzállapotok látomásai, az utóbbiakhoz sorolhatók a különböző véletlenek kiértékelései. Az ilyen „jelfigyelés” alapját jelentheti akár a madarak röpte, a csontok vagy teknőcpáncélok tűzben való repedése, vagy szintén elterjedt módon a pálcikák és érmék véletlenszerű esése, esetleg a megkevert lapok sorrendje a kártyavetésben.
Mindezen praktikák alapját az a hit jelenti, ami szerint a jövő a jelenben is megtapasztalható, ez viszont a természettudományos világlátás számára elképzelhetetlen állítás. A varázslók, boszorkányok, sámánok és misztikusok jóslatainak csodáit mindaddig valóban nem tudjuk a racionális elme számára elfogadhatóvá tenni, amíg nem ismerjük azt a tényt, hogy tudatunk tényleg képes olyan jövőbeni eseményekről is információkat szerezni, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek.
Márpedig a jövőérzékelés – tudományos nevén prekogníció – valóban létező képesség, ami a pszi jelenségek érzékszerveken túli észleléseknek (ESP) nevezett és sokat vizsgált csoportjába sorolható. A tudományos parapszichológia ugyanis már az ezernyolcszázas évek második felében felfigyelt arra, hogy bizonyos emberek nemcsak a gondolatolvasásra (telepátia), de a jövőlátásra is képesek. Bár ezt a képességet sokáig csak a médiumok körében vizsgálták, az ezerkilencszázas évek közepére már tudományosan bizonyítottá vált, hogy a prekogníció általános emberi képességnek tekinthető, igaz, hogy működése általában rejtve marad és leginkább a tudattalan döntések területén fejti ki hatását.
Mindez persze még nem bizonyítja a hagyománybeli jóslási módszerek csalhatatlanságát és mindenkori működését, a pszi képességek jellemzőinek ismerete azonban közelebb hozza ezek megértését. A korábban idézett technikák első csoportjának jellemzője a közvetlen, élményszerű megtapasztalás, ami jellemzően módosult tudatállapotokban lép fel, tekintsük meg hát közelebbről elsőképp a jövőérzékelés ilyenfajta megnyilvánulásait.
A jósló álmok szinte minden kultúrában és mitológiában felbukkannak, már az ótestamentumban is olvashatunk a József által megfejtett fáraói álomról, ami a hét szűk esztendő közeledtére figyelmeztetett. Valóban, az álom kiemelten kedvez a pszi észleletek szimbolikus felbukkanásaihoz, ezt a közelmúltbeli tudományos kísérletek is igazolják. Ugyanígy segíthetik a pszi működését a különféle transzállapotok, például a sámánok monoton dobolásával, célzott drogfogyasztásával, vagy a szertartászenék, illetve meditációs módszerek által kiváltott tudatmódosulások.
Nyilván, mint minden területen, itt is léteztek és léteznek kiemelkedő képességű emberek, akik alkatilag fogékonyabbak az ilyen észleletekre, sőt, ha a prekogníciót tényszerű képességként látjuk, megnyilvánulásait a spiritualitás területein kívül is feltételezhetjük. Hogy kiket idézhetünk példaképp ehhez, és milyen paradoxonokat vet is fel a jövőérzékelés különös képessége, arról Paulinyi Tamás írásának következő részében olvashatunk!
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató, www.szintezis.info.hu
