Anélkül, hogy valaha behatóbban foglalkoztunk volna velük, képzeletünkben több ezer éve jelen vannak az ókori görög-római mitológia istennői. Ha C.G. Jung svájci pszichiáter gondolatait követjük, azt kell mondanunk, ezek az istennők őstípusokká váltak, je
A mitológia szerint ezek az istennők uralták az eget, a földet, a tengereket, az alvilágot, persze csak a férfiakkal együtt, vagy azok “alkalmazottjaként”. A görög-római isteni társadalom – hogy, hogy nem – abszolút férfiközpontú volt, így a nők, még ha istenek voltak is, csak másodlagos szerephez jutottak. Ezt a a maguk módján kezelték: volt olyan istennő, akinek sikerült egyenrangúként csatlakozni a hozzá rendelt férfihoz, de volt olyan is, aki megalázkodott és cselhez folyamodott, illetve olyan is, aki egyszerűen nem állt szóba az erősebbik nemmel.
A mai kor nője magára maradt
A mai nő ideges, szétszórt, fáradt, antidepresszánst szed. Ennek egyik oka az, hogy az élet minden területén férfiként kell helytállnia és megfelelnie. A karrier, a gyerekszülés és nevelés, a háztartás, a szex – minden teljes embert kíván tőlünk. De milyen áron? Az ókori istennők számára, még ha olykor akadályt képezett is, mindig ott állt a férfi, akire felnézhetett, akitől segítséget, tanácsot kérhetett, akire számíthatott. Ezért voltak ők sokkal kiegyensúlyozottabbak, sikeresebbek. Egytől egyig olyan személyiségjegyekkel rendelkeztek, amelyek csak rájuk voltak jellemzőek, és amelyek folytán életük során kiteljesedhettek, megvalósíthatták önmagukat. (Szemben a mai nővel, akinek egy személyben kell keménynek, harciasnak, családszeretőnek, gondoskodónak, szelídnek, gyengének és állhatatosnak lennie.)
Példát mutatnak nekünk
Ha megfigyeljük a hét legkarakteresebb istennőt, talán megtalálhatjuk magunkban azt, akire a leginkább hasonlítunk, és akinek jelleme, személyisége a miénkhez leginkább közel áll. Ez talán segít abban, hogy képesek legyünk lehántani magunkról a nem hozzánk illő tulajdonságokat, személyiségvonásokat, hogy végre megtalálhassuk és megszerethessük önmagunkat. ARTEMISZ (Diana) a vadászat és a Hold istennője. A független, céltudatos, társait védelmező nőt jelképezi. Asztrológiával összevetve ő a Nyilas jegy képviselője, bolygóként pedig a Hold. ATHÉNÉ (Minerva) a bölcsesség, a leleményesség harcias istennője. A hős mellé álló, inkább az eszére, mint a szívére hallgató nőt testesíti meg. Ő a Kos, Mars princípium. HESZTIA (Vesta) a családi tűzhely és az otthon védelmezője, a türelmes és állhatatos, a teljességet a magányban, a meditációban megtaláló nő őstípusa. A Halak és a Szaturnus képviseltetik benne. Ők hárman a szűz istennők, a férfiak világában egyedül, saját lábukon megállók, akik nem engednek a férfiak ostromának. HÉRA (Juno) a házasság istennője. Azoknak a nőknek a személyiségében dominál, akik minden más női szerepüket alávetik a feleség-szerepkörnek. A Mérleg, s néha a Bak vélhető felfedezni benne, bolygóként a Jupiter. DÉMÉTÉR (Ceres) a termőföldek és az anyaság istennője. Annak a nőnek az archetípusát képviseli, aki az egész életét gyermekei testi-lelki jólétének szolgálatába állítja, ha teheti. A Rák gondoskodása a Hold anyaságával. PERSZEPHONÉ (Proserpina) a leány (Koré) és egyben az Alvilág istennője. A lelki alkatában a passzivitást, az engedelmességre való hajlamot reprezentálja, de jó lelki vezető is. Ő a Skorpió, s Hekaté, a Fekete Hold. Ők hárman a sebezhető istennők, akik saját magukat áldozzák fel a férfiak világának behódolván. AFRODITÉ (Vénus) a szépség, a szerelem, a kézművesség varázsló, alkimista istennője. A nő személyiségében a kreativitást, a művészi termékenyítő erőt, az erotikát testesíti meg. Zodiákusa az Ikrek, a bolygót pedig róla nevezték el, Vénusz, az Esthajnal. Az ókori görög-római asszonyok tudták, sorsuk vagy foglalkozásuk által megszabott területeken kihez kell fohászkodniuk, melyik istennő segítségét, védelmét kell kérniük. A mai időkben már csak az archetípus maradt meg mélyen, csíraként legbelül a nőkben. Felettébb sok pszichés és testi problémát meg lehetne előzni, oldani ezeknek az őstípusoknak a feltárásával. Például ha egy kislány állandóan babázik, benne Démétér munkál, de ha a könyveket bújja, ott Athéné az úr. Ha hirtelen fülig szerelmes lesz, Afrodité vette át az uralmat.
Fedezd fel magadban az istennőt!
Életünk során egy-egy istennő hosszú időszakokat uralhat, többször vissza-visszatérhet, de az is lehet, hogy elő sem jön. Egy istennőt előhívhat egy személy, egy esemény, egy krízishelyzet. Vannak nők, akik akár saját ügyüket félredobva, Démétérként rohannak bajba jutott szerettük, ismerősük megmentésére. Vagy az addig szótlanul, passzívan üldögélő irodai alkalmazott egyszerre csak Artemiszként küzd egy – a kolléganőjét érintő – igazságtalan elbírálás ellen. Ha tehát úgy érezzük, hogy személyiségünk valamelyik dimenziója kikívánkozik, fejlesztésre, feltöltésre szorul, leginkább a típusnak megfelelő tevékenység rendszeres folytatása vezet célhoz. Vagyis “tedd azt, és olyan leszel”. Például rendszeres meditációval, befele figyeléssel Hesztiát erősíthetjük, tanulással, valami új készség fejlesztésével Athénét, egy szép, szexis ruhadarabnak Afrodité örvend, míg Artemisszé a csillagok, a Hold csodálatával válhatunk.
Hogyan szólítsam meg?
Egy-egy istennőt az alábbi szavakkal lehet megidézni magunkban: Athéné, segíts, hogy világosan át tudjam gondolni ezt a helyzetet! Perszephoné, segíts, hogy nyitott és befogadó képes tudjak maradni! ? Héra, segíts, hogy el merjem kötelezni magam, és hű tudjak maradni! Démétér, segíts, hogy türelmes, nagylelkű, jó anya tudjak lenni! Artemisz, segíts, hogy távoli célomat ne tévesszem szem elől! Afrodité, segíts, hogy szeretni tudjak, és örömömet leljem a testemben! Hesztia, tisztelj meg jelenléteddel, hozz nekem békét és nyugalmat!
Forrás: JEAN SHINODA BOLEN: BENNÜNK ÉLŐ ISTENNŐK c. könyve; – Lélek és Tudomány, 2000. márc. II. ÉVF. 3. SZÁM, 2000. március
